Itt-Ott, 1970. október - 1971. szeptember (4. évfolyam, 1-11. szám)

1971-03-01 / 5-6. szám

s, a népi Írókat képviselő Uj Látóhatár egy tanulmány ere .iáig sem mert kiállni közel négymillió kisebbségi magyar érdekében: Ezért tartom anakronisztikusnak leveledben a népi. származás hangoztatását, amikor az utolsó negyedszázadban a társadalmat otthon és^idekint is a történelem ekéje felforgatta és elboronálta. Ez a származásbeli megkülönböztetés csak szétforgácsolja erőnket, és különbséget tesz magyar és magyar között. Már a börtönben, de idekint is egyetlen szempont szerint bírálom el honfitársainkat: e hódoltsági korban a hatalom vagy az elnyomott nép oldalán áll-e? Ez lehet biztos mércénk. Lehet, hogy valaki tudásával, művészetével világhírt ér el, de ha azt nem a nép, hanem a hatalom oldalán kamatoztatja, rosszabb az elnyomónál is, mert rom­boló rádiusza sokkal nagyobb. Gondolok itt például SZENTGYÖRGYI ALBERTRE, akit a budapesti Magyar Hírek példaképp állít a külföldi magyar értelmiség elé. Ugyanakkor Szentgyörgyi csak prokommunista mozgalmakhoz adja nevét, legutóbb pedig a newyorki magyar kommunis­ták által rendezett 25 éves "felszabaditási" ünnepségen elvállalta a disszónok szerepét. Csak néhány szabadságharcos tüntetett ellene, akiket otthon természetesen lefasisztáztak. Mert a Magyarok Világ­szövetségének végcélja nem a népet, de, a rendszert dicsőítő külföl­di értelmiségiek szerepeltetéseAz idő igazolja majd, hop: az in­gyen repülőjegyet és vendéglátást elfogadó külföldi nyelvészeinket az eddigi politikai kompromittálás után még hányszor fogják kényes helyzetbe hozni. Történelmünk világitó pillanatait, az embert és korszakát formáló események igazságát mindig az bizonyítja, hogy évszázadok múlva is hatóerő marad. Amikor mi a könnyebb utat választottuk és 56 után kimenekültünk, hittük, hogy a magyar szabadságharc nemcsak otthon, de idekint is olyan ható tényező lesz, mely befolyásolja a világe­seményeket. Nem az egyedülvalóság tudata és a keserű pesszimizmus hozott ki bennünket, hanem a küldetéstudat. Az Írek történelmi példája állt előttünk, akiknek egy része az angol elnyomás elől Amerikába menekült, és ott beépülve, de be nem olvadva a legmaga­sabb pozíciókig verekedték fel magukat. Ez az ir emigráció döntő szerepet vitt a későbbi évtizedek során Írország szabadságmozgalmá­ban. ^De __ ne menjünk ilyen messze. Ott áll példaképp a csehszlovák emigráció Benessel és Masarykkal az élen, mely fél évszázaddal eze­lőtt Pittsburghból teremtette meg a mai Csehszlovákiát. Minden or­szág minden pártjához, minden írójához, személyiségéhez meg kell találnunk a kapcsolatot. S amikor az otthoni diktatúra jogtalansá­gairól tudomást szerzünk, mozduljon idekint a diktatúra egyetlen szabad ellenzéke: az emigráció és a külföldi közvélemény nyomásával hasson oda, hogy ezek a törvénytelenségek megszűnjenek. Mert egyet­len nagyhatalom a közvélemény, amitől még Moszkva is tart. Egyetlen példát említek a sok közül, amikor a rendszer által tagadott 16 éve­sek kivégzése elleni eredeti törvényszöveget megszerezve a Nemzetőr­nek sikerült olyan külföldi sajtókampányt indítania, mely Kádárékat arra kényszeritette, hogy egy éven belül uj törvénykönyvet adtak ki, ahol a kivégzések alsó korhatárát 20 évre emelték. A hazugságra épült rendszer a dolgozók millióinak pénzéből egész apparátust, fizetett diplomáciai kart tart fenn. Ezzel szemben áll a még politikailag aktiv emigráció. Létszámban igaz, kevés, de igy is jelentős tényező. Fiataljaink előtt kinyíltak Európa és a szabad világ egyetemeinek kapui. Olyan nagyszámú ösztöndíjat kaptunk, amit egy európai szabad ország költségvetése sem tudna biztosítani fiai­nak. Eveken keresztül "tízezer magyar diplomatáról" irtunk. Sokan valóban eredményesen elvégezték tanulmányaikat és sokan átlagon fe­lüli beosztásba kerültek. De személyi sikerük mellett hol maradt 11

Next

/
Thumbnails
Contents