Itt-Ott, 1970. október - 1971. szeptember (4. évfolyam, 1-11. szám)
1971-03-01 / 5-6. szám
Igazat adok neked, Tiborom, hogy gyermekeinket legalább úgy kell félteni a nyugati egyetemek lélekromboló szellemiségétől, mint a vonalas tankönyvektől. De mig az előbbit sikerrel vagy sikertelenül ellensúlyozhatjuk, miért kell újabb zavaró forrásnak utat nyitni? A nyugati diákmozgalmak lendülete már vesztett erejéből. De a kommunista propaganda állandó erővel tovább hat. Magyar vonatkozásban elsőnek a Külföldi Magyar Diákszövetséget (UFKS) semmisítette meg. E diákszervezet az 56-os magyar diákság céljait ismertette nemzetközi konferenciákon. Tervszerű kommunista beszivárgással, egyes vezetők megnyerésével ugyanez a diákszervezet vezetősége később már Kádár enyhülési politikáját dicsérte. A Nemzetőr harcát, "személyeskedését" a tények igazolták. Mikor a mór megtette kötelességét, leléphetett* A két diákvezér bizalmas iratokkal és névjegyzékkel Magyarországra szökött. Onnan adták ki magyar és angol nyelven saját szövetségük ellen a brosúrákat. A szervezetet végülis sikerült megszüntetniük. Félünk, hogy Budapesten az anyanyelvi konferencia potemkin-falán túl már készítik a magyar iskolák és a külföldi magyar cserkészet szétbomlasztását is. S mi lett a hazamenők sorsa? Akár a Látóhatár két Íróját, akár a díákszövetségi vezetőket, akár a hazatért szabadságharcosokat figyeljük, mind elhallgattak. Nem voltak tovább érdekesek a rendszernek. ILLYÉS GYULA drámai költeménye, "A különc", az emigrációról, vagy méginkább az emigrációnak szól. Illyés Teleki László sorsát mutatja be, aki 1861-ben, a Kossuth emigrációt otthagyja, hazatér s végül öngyilkos lesz. Az emigrációból nincs visszatérés, üzeni nekünk Illyés. Nincs visszatérés addig, amíg az ok meg nem szűnik, amiért a számüzöttek sorsát válasatottuk. Vajon az emigráció megértette-e az üzenetet? DR. VARGA LÁSZLÓ, a népi származású kitűnő jogászunk a Torontóban megjelenő Kanadai Magyarságban Írja: "Aki a rendszerrel közösséget vállal, idekint elveszti tekintélyét, a hazaiak pedig ezekről a nyelvészekről lesújtóan nyilatkoznak, mert azt mondják: ha már az otthoniakon segíteni nem tudnak, legalább az ő szellemi ellenállásukat ne gyöngítsék. A hazaiaknak nem cinkosokra, hanem a rendszert engedményekre szoritókra van szükségük. A jelenlegi magyar vezetők nem akarnak vagy nem képesek érdemi változást, több függetlenséget adni. Nem urai a helyzetnek és csak addig mehetnek el, ameddig a szovjet érdekei megengedik. De mit engedhet meg a Szovjetunió, mely Szolzsenyicinnek sem adta meg a lehetőséget aNobel-dij átvételére?" Ne haragudj, Tiborom, ha megint csak a"mértéket" hozom fel, amikor KODÁLY ZOLTÁNT a hazalátogató nyelvészek mentségére hozod fel, és VÁCI MIHÁLLYAL együtt emlegeted. Kodály Clevelandban a nyolctörzsü magyarságról beszélt. Ha a hét törzsnek otthon hallgatnia kell—mondotta--, a nyolcadik, az emigráció, szóljon helyettük! A Váci Mihályra való hivatkozás pedig csak visszafelé sülhet el, hiszen köztudomású, hogy Váci, bár népi származású volt, de a Kádárrendszer hivatalos pártköltője lett. Komoly irótársai ezt sokszor szemére vetették. Hogy Nagy Károly levelére éppen ő jelentkezett, az nem arra bizonyíték, hogy jobban szivén viselte a külföldi magyar nyelv megmentését, mint pl. Illyés, Németh László, Weöres Sándor vagy Pilinszky János, hanem arra, hogy a párt neki osztotta ki a szerepet a nyelvész-konferencia előkészítésére, akárcsak az északvietnámi propaganda útra. S nem a rendszer diktatúráját bizonyítja az, hogy a magyarországi nyelvészek nem teremthetnek nyílt kapcsolatot az elszakított területek magyar nyelvészeivel? Ugyanakkor a sztálinista Romániában maga a párt nyiltan szembe mer szállni a nagy Szovjetunióval Beszarábia ügyében. Ugy~látszik, ott jobban érvényesülnek a népi erők samikor nemzeti ügyről van szó, előbb románok, aztán kommunisták. ^ Mi pedig az emigrációban is lapitunk Trianon ötven éves évfordulóján s éppen a Nemzeti Parasztoárt programját 10
