Itt-Ott, 1970. október - 1971. szeptember (4. évfolyam, 1-11. szám)
1971-03-01 / 5-6. szám
meskednek—»vallják az orosz irók és ezt ellenállásukkal is alátámasztják. Mennyivel inkább feladatunk nekünk hangot adni a jogtalanságoknak idekint, ahol ezt szabadon,büntetés nélkül megtehetjük. 3) A lépcsőzetes fejlődés a hódoltsági területeken mindig csak addig mehet, amig azt Moszkvában jónak látják. Gomulka 1956-tól csak 3—^ évig adhatott engedményeket, utána lépcsőzetesen vissza kellett azokat vonnia. Csehszlovákiában is csak addig mehettek el Dubcsekék a kommunista párton belül, amig egy napon reformmozgalmukat szovjet páncélosok semmisítették meg. Magyarországon^ma "rene - szánsz"-ról beszélni illúzió. Hiszen a forradalom utáni bosszú, Nagy Imrével az élén azokat semmisítette meg vagy tolta félre, akik ezt végrehajthatták volna. Utána Kádárék erőszakkal semmisítették meg a paraszti életformát, a nemzet egyetlen népi tartalékát, amelyből a történelem folyamán mindig megújulhatott. Ennek fokozatait büMBOS GYULA Húsz év után c. könyvében részletesen tárgyalja. A "friss, népi, paraszti erő" pedig nem odahaza, hanem_Amerikában csinált karriert. Szabadon, saját erejéből. Nézz körül, ^hová nőtték ki magukat a paraszt és munkás származású 56-osok. Miért? Mert az idegen környezet ezernyi akadálya könnyebb volt számukra,mint az otthoni ideológiai osztályzás. De nézz körül az olasz, vagy más európai lágerekben az uj menekültek között. Kik,, miért hagyták el az otthoni "reneszánszot"? 90/&-uk paraszt vagy munkáskáder, és a nagyvilágban semmi mást, csak szabad lehetőséget, nyílt versenyt keresnek, hogy érvényesülhessenek. A sors iróniája egy még hitelesebb cáfolat. A bécsi Magyar IIiradóban (1970 dec.) Stirling György, annakidején a szociáldemokrata párt elleni akciók során elitéit ujságiró, az otthoni helyzetről ezeket irja; "A rendszer^csak módszereiben korszerűsödött, tartalmilag mitsem változott. És lám, erről ismerni rá a régi emigránsra, hogy hajlika kompromisszumok, az úgynevezett dialógusok felé. Mi forrófejű uj menekültek, akikben még frissen él az otthoni megaláztatások emléke, akik puszta ittlétünkkel tiltakozás vagyunk a rendszer politikája ellen, szeretnénk fölrázni benneteket, ne üljetek fel a liberalizálódás legendájának. Mi, akik sokkal jobban ismerjük az elmúlt 1L év alatt otthon történteket, mi elutasítjuk a kompromisszum minden formáját." Az Irodalmi Újságban MÉRAI TIBOR "Amiben nincs alku" c. cikkében ezeket irja: "Időnként olyan vélemény is elhangzik, hogy az emigráció harcának már semmi értelme sincsen s a külföldi magyarok a legjobban tennék, ha az enyhülés jegyében elnémulnának. Merevségükkel ugyanis csak akadályozzák a hazai fejlődést. Miféle felismerése a hazai helyzetnek, miféle téves és elfogadhatatlan álláspont-. . . Jól tudom, hogy a politika nemcsak maximalista principiumok, hanem gyakran fájdalmas kompromisszumok világa is . . . S mig szabadon nem lehet szólni, addig az emigráció nemcsak önmagát, hanem az országot és a népet tagadná meg, ha elnémulna. Nem pózból vagy vitézkedésből kell szólnia, hanem szolgálatból és kötelességből. Aki abban nem alkuszik, amiben lehet, az merev, ostoba, vagy szűklátókörű, aki abban alkuszik, amiben nem lehet, az egyszerűen tisztességtelen." A gazdasági javulás nem téveszthet meg minket. JÓKAI MÓR az elbukott szabadságharc után igy ir: "Adj a népnek szabadságot, mindent adtál neki, tedd rabszolgává: elvetted mindenét." A továbbiakban a magyar könyvnyomtatás világviszonylatú sikeréről emlékezel meg. Ha annak külső kiállítását tekintjük, lehet, hogy igazad van. Jobban örülnénk azonban annak, ha Íróink kiadatlan prózái és versei akárcsak kézzel írott füzetekben terjedhetne. Ha igaz amit írsz, hogy ^0^-ban eddig is kommunista tankönyvekből tanultak gyermekeink, melyeket magánúton szereztek be, ez nem lehet fölmentés külföldi nyelvészeinknek, hogy ezt az arányt 100^-ra emeljék. 9
