Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)

1970-03-01 / 4. szám

AdzrgH: trfeertt-enn-ek hi-re .....

A népség között el,

A ki nem jött a szagára,

A hírére jött el,

Nem, hogy jól lakjék, hanem csak Hogy valamit lásson,--^

S'addig" nézte, addig nézte,

Hogy maga is megkívánta,

Kívül a palánkon.

S a ki egyszer megkívánta, Azt be is bocsáták,

Pogány fővel el nem hagyta Többé a' kalákát:

Megtaniták kulacs-szónál A Krisztus hitére, . . . Vagy nem is a hitre, hanem A vallást e'lundokitó Sok mindenfélére.

Első ága volt a hitnek .(Elmondom a nagyját.) :

‘Hogy minden termék tizedét A papoknak' adják,

Bort és búzát és baromfit, Földeket is mellé S faluszámra jobbágy-népet, A ki a kövér pusztákat Ingye'n megmivelné.

Másik ága volt a hitnek,

Hogy: ne kapj a kincsen, Mennyországban a gazdagnak Semmi helye nincsen.

Ne rabold el a némettől,

A mi neki termett,

Sőt, ha ingedet lehúzza,

Azt se bánd, mert Isten úgy ad Lelkednek kegyelmet.

Harmadik volt: országodat Pap kezére bízzad,

Ő ráér tanácsot adni,

Mig más ember izzad.

5 mindent végez helyetted, Kell-e több jó annál Bizd rá, a mi gondba jőne; Csak a pásztor legyen ébren, Hadd alugyék a nyáj.

—Itegyadddc, Jóit iga Z.a.tia:^. - ..

Házasodjál össze,

Gyenge a magyar, ha minden Nemzet nincsen közte;

Hozz lakót, minél többfélét, Ültesd a nyakadra,

S béketüréssel fogadjad,

Ha tulajdon eszterhéjad Alól kizaklatna.

Ötödik . . . mit tudom én mi? Az is ilyenféle Rágalom s káromkodás a Megváltó nevére,

Melyeken a jó magyarság Gyönyörűen épült:

Idegen kalandoroktól Ki hagyá magát pusztitni Csaknem mindenéből.

Legott a királyi székre Német ember hágott,

A ki fogta, másnak adta Titkon' az országot.

S a miatt, hogy másnak adta S a magyart megrontá, Iszonyú belháboruban Magyar a magyarnak vérét Esztendőkig ontá.

Attól kezdve többször is volt János* pap országa.

Sült galamb, borral folyó ér És ingyen-kaláka;

Melyekért a jó magyar nép Mindenét od’adta.

S tett olyet részeg fejével Hogy, mik-or kijózanodott, Százszor megsiratta.

Most is vannak, a kik ilyen Hizlalóba vágynak:

Lomhán a gyomornak élni És élni az ágynak;

Kik előtt, a hashoz mérve,

A haza sem drága,

S midőn ez küzdésre készti, Felsohajtnak: jöjj el, jöjj e

János pap országa.

Arany János--l848

4