Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)

1970-03-01 / 4. szám

1970 március

3. évfolyam, 4. szám

JÁNOS PAP ORSZÁGA

Büszke, harcos, kalandor nép Volt a magyar nemzet,

Kétélű kard, mely ha moccant, ■ Jobbra-be.'ra sebzett;

S jobbra-balra, merre fordult A fegyvernek éle,

Puszta lett a népes ország Es üvöltött rajta végig Farkasok zenéje.

Kin a német, minthogy ö rá Járt a rúd legjobban,

Megfélemlék, megbusula,

Cselt szövött titokban;

Nem birván az oroszlánnal, Annak vermet ása,

Takarónak a veremre,

Mint egyéb gazságra, jó lesz Krisztus szent vallása.

"Ázsiának sáska-féle Kóborló pogánya Isten a te lelkedet bár Mind pokolra hányja!

Ne legyen az idvességben Soha semmi részed,

Lelked üdvösségéért nem, De saját bőrünk javáért Megtérítünk téged.

így beszélt a német papság Es a pénzbe markolt,

(A papok nagy torkú zsákja Már akkor is meg volt);

Bor, tulok lett a dulásig,

A pénzt nem kimélte,

Tudta, nem vész kárba semmi, Huzni fogja firól-fira Az uzsorát érte.

Lett is aztán dinom-dánom, Keresztyén tivornya.

Hirdeté az istenigét Papok bora, bornya.

Kocsma lett az istenháza, Melyben ittak-ettek,-S egy-két szentnek a nevét ha Elgagyogták részeg fővel, Mindent megfizettek.

Kiváltképen egy pap, neve Iván azaz János.

Többi közt legjobban értett Ehhez a munkához.

Udvarán örökké tombolt A lakzi, kaláka,

Hét mérföldre érzett a szag S úgy hitták ezt a vidéket: János pap országa.

Kedves ország volt ez a táj Minden naplopónak,

Kasza, kapa kerülőnek,

Éhen kóborlónak;

Kujtorgó ebek lakoztak A jó sült szagával,

Kujtorgó magyar nép dőzsölt ’—Ha tudott keresztet hányni-•Jánossal magával.

Sült ökör hevert szanaszét János udvarában,

Két szarván boros csobányok, Kard az oldalában.

A kinek tetszett, oda ment, Az ökörből vágott,

S jót ivott rá a csobányból, Nem is könnyen hagyta aztán Ezt a jó országot.

3