Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)
1970-02-01 / 3. szám
munkája mutatja ki a legtisztábban az emigráns és a szétszórtsági nézetek ellentéteit. Politikai szervezeteink nagyrésze emigráns szellemiségű. Ezt abból láthatni, hogy olyan problémákkal foglalkoznak amelyek vagy a múltat akarják viszszaidézni, vagy amelyek csak a lelkiismeret balzsamozására jók. Vegyük általános célkitűzéseiket: majdnem minden emigrációs szervezetünk a magyar Haza felszabaditását, a kommunizmus megsemmisitését és a trianoni igazságtalanságnak a megdöntését célozza. Ne értsetek félre, nem azt mondom, hogy ezek a célok nem fontosak. Csak azt mondom, hogy e célok túl nagyok és egyben túl szükek. Jelen erőnkhöz mérve túl nagyok. Századok távlatában túl szükek. Ha az óriás Egyesült Államok sem birja kiirtani a kommunizmus bacillusát, akkor hogyan képzeljük azt, hogy mi, hatalom nélküliek, sikeresek leszünk? Ez arra a viccre emlékeztet, amikor két háziasszony beszélget arról, hogy náluk ki az ur a háznál. Kovácsné azt mondja, ez náluk nem probléma, 6 férjére hagyja a fontos kérdéseket, s megelégszik azzal, hogy a kevésbé fontosabbakban döntsön. így férje eldönti azt, hogy mi legyen a külpolitikánk Vietnámban, hogy elismerjük-e Vörös Kinát-- s Kovácsnéra marad afelől dönteni, hogy milyen kocsit vegyenek jövőre, vagy hogy ki mosogat el este. Ha az idősebb generáció kérdi, hogy a fiatalságot miért nem érdekli a politika, akkor, gondolom, a "politika" szó megfogalmazásában rejlik a válasz. Ha politika alatt azt értjük ami fölött nincs hatalmunkban dönteni, akkor tényleg olyasmiről beszélünk, ami nem érdekli a fiatalokat. Ok nem elégszenek meg olyan emigráns "politikával," ami a "lelkiismeret-balzsamozásán kivül nem tud egyéb eredményt felmutatni. Ami érdekelné a fiatalságot az a cselekvés pclitikája volna. Például nemrég zajlott le Clevelandban a polgármester-választás. Többezer magyar részt vett a szavazásban, de nem mint magyar. hanem mint fehér ember, mint republikánus és Perk-támogató, avagy mint demokrata és Stokes-támogató. Létező emigráns "politikai szervezeteink" nem vettek részt a választásokban. Őket jobban érdekli az, hogy memorandumokkal "elárasszák" a képviselőinket Washingtonban, min hogy Cleveland városában konkrét támogatást kapjanak az egyik jelölttől.pl. egy magyar iskola felállítására. A szétszórtsági magyarokat nem érdekli a memorandumokbatorkoló politika. Viszont biztosan érdekelné őket egy "szavazat-szerző gépezet felállítása, ami azt tűzné ki céljául, hogy azokat a jelölteket támogatja (akármelyik pártból) amelyek megigérik, hogy legalább egy magyar kap állást a welfare departmentben (hogy idős magyarjaink biztosan megkapják a nekik járandó jutalékot) és hogy legalább egy városi iskolában legyen rendszeres magyar nyelv, irodalom és történelemoktatás. Ez az igazi politikai S ha már iskolákról beszélünk, nézzük meg, hogy állunk ezen a téren. Úgy mint politikai szervezeteink, létező magyar iskoláink szintén szenvednek emigrációs jellegüktől és eredetüktől. Bár a céljuk az, hogy jobb magyarokat neveljenek, van egy-két olyan fogyatékosságuk, ami ezt a célt sokszor akadályozza. Az első az, hogy eddig minden rendszeres és "fulltime" iskola magyar településektől távol esett és esik. Se 7
