Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)

1969-12-01 / 2. szám

* “I

" VÁR," VAGY ERŐFORRÁS? ^:

Kedves ITT-OTT!

A napokban kaptam egy levelet ami az ITT-OTT 2:6-7 számában megjelent, cikkemmel ("Ideológusok vagy magyarok") foglalkozott. Sajnos a levél Írója nem közlésre szánta sorait, tehát nem is részletezem, hogy mit irt. Többek között kérdőre vonta a szerkesztőség "semlegességét" és "jóhiszeműségét."

Itt nem akarom védeni magunkat e két vád ellen. Úgy érzem, az ITT-OTT eddigi fejlődése ad erre választ. Inkább a levélíró záró mondatáról szeretnék röviden elbeszélgetni, mivel ez gondolkodóba ejtett, a magyar önbizalomra és küzdőképességre vonatkozóan.

Névtelen Írónk igy végzi levelét:

"Erős vár a mi Istenünk?11

Ezzel tudatosan, vagy tudatlanul, olyan szimbólizmussal támasztja alá mondanivalóját, __ ami szerintem népünkre . nézve káros. A "vár" szimbóluma idegen népek öröksége, megkötött és merev. Vagyis nem magyar és dinamika-nélküli kutból próbál erőt meríteni.

A magyar nép Istenét nem lehet ilyen hátrányosan ábrázolni, A. "vár" fogalma sehogyan sem tud kifejezést adni a magyarság lelki követelményeinek. Más népeknek a szimbóluma: a judeo-keresztények bibliájában megtalálható,’továbbá a germán, szláv és a latin világban is népszerű. De az az egy biztos, hogy a "vár" fogalom a magyar Istenre nem alkalmazható. A magyar hitvilág és lelkűiét egyik legnagyobb mágusa határozottan alátámasztja ezt az állításomat. Ha megnézzük Arany Jánosunk Buda halálát (1:3-^) ezzel a gondolattal igy találkozunk:

Tisza-Duna síkján, Zagyva folyó mellett,

Sátora egy dombon kék égre szökellett;

Ez vala a város, ez Buda királyi Lakhelye, faroüvü sátor-palotái.

.... . . Nem szorul e város tetemes falakra,

Nagy henye kövekből nincs együvé rakva} "Az erőnek szolgál kirepitő fészkűi,

Nem a pulyaságnak biztos menedékül.

Ugyanezt a gondolatot később (11:97-99) tisztán tovább fejleszti amikor ezt Írja: ’

Pedig Buda pártján még elegen vágynak,

Lehetne keménynek mondani és nagynak,

Ha volna tanácsa, ha volna vezére,

Ha Etel oly sokkal maga föl nem érne.

De bomlanak immár külön-külön észen,

Füstbe ama nagy tűz, félő, ne enyésszen.

Végre a tanácsot, mit megvon az elme,

Megadá mindnyájok közös egy félelme.

22