Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)

1969-12-01 / 2. szám

" "ílieű lói -rí: •' ; J... • í^í-.. .V--tj .-Viril’ 'icrít - i l v" ■ bef~r r.:.- ív:" , .Mr,-- - rl- . ~ ■ .f J : te -'mir . 1 T :■• - r.,„-..vJ'Budaszállás—mondák-—nyilt* mezei. tábor, -Nincsen is~éz helyben maradásunk bátorf r . £:

Nosza rakjunk várost, koré követ szintén,

Valamint sok más nép teszi Naplementén."

A fenti Igéből nemcsak az derül ki, hogy a várépítés idegen népek majmolása, hanem az is, hogy a várépités a kishitűség és a félelem következménye. így a "vár" fogalma— úgymint annak szimbolikus használata— nem más,r mint az emberi vágy a biztonság után. Ka Istent is várral szimbolizáljuk, akkor az 0 személyiségét leegyszerüsitjükv-a Peanuts comicstrip-ban található Linus "security blanket" nivójára. Lehet, hogy a judeo-keresztények Istene tényleg nem több* ennél. Lehet, hogy csak egy ilyen biztonsági-pokróc mentsvár. 'De a magyar hitélet központjába nem lehet egy ilyen security-blanketet helyezni. Ahogyan egy másik nagy magyar lelkészünk megirta, nekünk nem biztonság hanem állandó küzdelem kell. "Nekünk Mohács kell" cimü Igéjében ezt Ady Endre igy fejezi ki;

Ha van isten, meg ne sajnáljon engem:

Én magyarnak születtem.

;Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon,

Üssön csak, ostorozzon.

Ha van Isten, földtől a fényes égig Rángasson minket végig.

Ne legyen egy félpercnyi békességünk,

Mert akkor végünk, végünk.

Bontakozzunk tehát a várszimbólum rabságából. Nem csak mert idegen, hanem mert teljesen védelmi, biztonsági jellegű, merev és befelé-néző. Kövek és falak próbálják helyettesíteni a belső erő hiányát! Továbbá megfertőzi és ’eltunyitja az egész magyar lelkületet, védelmivé és maradivá teszi kezdeményező és támadó helyett. Gondoljunk csak arra, hogy mennyire tehetetlennek érezzük magunkat most, hogy^nincs meg a Kárpátok övezte földrajzi várunk. Sokan nem is tudják elképzelni, hogy lehet magyar munkát végezni azon kivül, hogy ezt a várat visszafoglaljuk. Mintha, ha azt vissza tudnánk szerezni, akkor minden rendben volna. Akkor talán újból eltunyuIhatnánk, hogy megint elveszíthessük az egészet.

A kis szlovén néptől tanulhatunk mi dölyfös magyarok is, ezzel kapcsolatban. Bár nekik sohase volt hegyekből rakott váruk, mint nekünk, és mindig idegen uralom alatt éltek Nagy Károlytól egészen mostanáig-- ők sohasem1 vesztek el. Bemard Newman, angol iró, ezt igy ismeri el: ~ '

Slovenia's masters ranged from Charlemagne to Napoleon, but the people clung tenaciously to their own culture and language... The Slovenes used to share with the Scandinavians the reputation of being the best-read people in the world-- the number of books read per head of the population was four times the British figure... It was manifestly impossible for a small people to gain and hold its freedom when surrounded by acquisitive great powers, but the Slo-23