Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)
1970-09-01 / 10. szám
tanár, s a magyar versek kiváló műfordítója, a Hungarian Helicon c. kötete számára, mely a University of Toronto Press gondozásában jelenik meg az ősz folyamán. Az írók Körének egyik célja az, hogy barátokat szerezzen irodalmunk számára, olyan tehetségek köréből, mint az em'litett McRobbie és Kirkconnel'l. Egyelőre ennyit. Következő számaitokat előre is köszönve, szeretettel üdvözöllek Benneteket, a Kanadai Magyar írók Köre nevében ^s* Miska János- - - - Ottawa ÁLTALÁNOS HOZZÁSZÓLÁSOK Kedves Barátaim! Szokásomhoz hiven, megérkezésemkor azonnal végigolvastam május-júniusi összevont számotokat, s most, ha megengeditek, öszszefog'lalom impresszióimat. Talán azzal kellene kezdenem, hogy e számotok első kb. 30 oldalát különlegesen értékesnek tartottam. E lapokról egy kijegecesedőben lévő uj életszemlélet levegője árad, az ideológiákon és egyéb lojalitásokon felülemelkedő magyarságtudat levegője. Persze, mint minden gondolatkörnek, a Nálatok kialakulóban lévőnek is vannak motivumai, melyekkel kapcsolatban eltér a véleményünk, de ez természetes jelenség, s nem von le gondolataitok értékéből. Ezek közül talán a legfontosabb a "diaszpóra elméletetek," mely nekem kicsit fából vaskarikának hangzóan, a magyarságot a magyar földtől elválasztva, idegen környezetben is elképzelhetőnek, fenntarthatónak tartja, anélkül, hogy e magyarok a kossuthi értelemben, a hazatérés alkalmára váró emigránsok lennének. Itt azt hiszem, még egy kicsit tovább kellene gondolkoznotok, beszélgetnetek, hogy világosabbá váljanak gondolataitok, megszabaduljatok az önbecsapástól, tisztán lássátok a honvágy nosztalgiája. és egy fajtát nemzetté tevő erők között a különbséget. Egy másik eleme gondolatkörötöknek, mely ugyan szimpatikus, mégis szerintem elutasítandó, az talán legjobban a "nagy és ősi" szavak köré vonható. így például valami olyasmit is bele lehet magyarázni soraitok közé, hogy: ha sikerülne bizonyítani a sumirmagyar rokonságot, akkor végre tényleg büszkék lehetnénk magyarságunkra. Ugyanez megfordítva persze azt is jelenthetné, hogy akik nem rokonai a sumiroknak, azoknak a honszeretetre való joga kérdéses. Hasonló mellékhangzása van számomra Trianon siratásának is, mert ebből is egyrészt azt olvasom ki, hogy egy nagy országra büszkébb tudna lenni az iró, másrészt pedig azt, hogy Trianonnal megalapozottnak tart ja a semmittevéshez való jogát, hisz a "sors," "nyugat," vagy maga az "Isten" cserben hagytak, összeomlott a magyarság számára egyetlen elképzelhető forma, s most már nincs más hátra csak a jajveszékelő temetés. Ezt a gondolkozást én mindig egy kicsit visszatetszőnek, hazugnak tartottam, s örültem, hogy "éjl"-nek volt bátorsága szembe fordulni ezzel. En mikor az oly nagyszámú "hivatásos-erdély-siratót" hallgatom, mindig megemlítem nekik, hogy 100 év múlva is lesz erdélyi magyarság, de nem hinném, hogy sok maradna a nyugaton szétszórt egymillióból, s ha ilyen alapon nézzük, nehéz megmondani, hogy kik a magyarságnak veszélyesebb ellenségei. örülnék annak is, ha levelező-körünkből többen foglalkoznának a föderációs gondolattal, mert meggyőződésem, hogy hosszú távon 28
