Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)
1970-09-01 / 10. szám
csak úgy lehet Középeurópának önálló jövője, ha az ott élő kis népek a közös múltat és sorsot végre kölcsönösen elfogadják, megbecsülik, s levonják az egyetlen logikus (kossuthi) következtetést az összefogásra. így mi magyarok kétszeres nyertesekké válnánk, mert egyrészt megint egy családba kerülnénk véreinkkel, másrészt megszűnne az "ellenséges népek szoritó gyűrűjének" káros lélektani hatása. Hát ennyit összevont számotok első 30 oldaláról, s az ott olvasott színvonalas, értékes Írásokról. Most, ha nem bánjátok, pár szóban leirom lapotok utolsó egy harmadáról a véleményemet, melyben bizony akadt néhány irás, melyekből hiányzott a megértés, építeni, segitni akarás. Ilyen volt Ráttkay Kálmánnak egy gyenge színvonalú, s határozottan destruktiv Írása. Aztán ugyancsak meglepett szeretett barátom, Makkai Ádámnak egy leereszkedő, önte'lt levele, melyet biztos csak a rohanó és feszült csikágói atmoszféra íratott vele. Végül elcsodálkoztam a máskor higgadt és igazságos "éji" egy kirohanásán, ki nemzetellenesnek és idegen érdekeket szolgálónak nevez egy Duchon Lórántot--ahogy az olvasottakból látszik, csak azért—mert szerinte 1956-ban egy szocialista forradalom robbant ki, mely Dubcek kísérletéhez hasonlóan a rendszert emberségesebbé kívánta tenni, s azért, mert szerinte akik a szocialista igazság alapján álló társadalmi berendezkedést támadják, azok 1956-ra köpnek. Hát itt bizony nem látom megalapozottnak a sértő vádakat. Remélem levelem felvet néhány olyan szempontot, gondolatot, mellyel foglalkozni fogtok a jövőben. További jó munkát kívánva, Lipták Béla Stamford, Conn. Tirádámat Duchon a Linz-i Szocialista Diákok Kiáltványáért kapta (ITT-OTT 3*1)» nem az említett—mellesleg udvarias és higgadt-leveléért. --éji Tisztelt Szerkesztőségi A közelmúltban a szerkesztőség nevében levelet kaptam Éltető J. La jóstól, amelyben közölte, hogy a lapot nem tud ják tovább küldeni számomra, mivel a küldött két szám után nem reagáltam és anyagilag sem járultam hozzá a laphoz. Ennek több oka volt, de a .'legfőbb az, amiről néhány gondolatot szeretnék leírni, mind a ti számotokra, mind az olvasókéra. A részemre küldött példányokban olyan cikkeket olvastam, amelyek várakozó álláspontra kényszeritettek. En, aki alig három éve hagytam el kommunista kormányzat alatt álló hazámat, mindig megdöbbenve olvasok egy kommunista izü cikket, vagy akár egy ügyesen megszerkesztett, látszólag se ide, se oda nem hajló irományt. Ilyenen az ember törheti a fejét, vajon mit akar ezzel Írója kifejteni, s mig ezen töpreng észre sem veszi, hogy már megint egy jó adagot kapott a marxista propagandából. Az ITT-OTTban meg jelent például a Linzi Szocialista Diákszervezet körlevele, amely destruáló hangját és szellemét tekintve csak ahhoz hasonlítható egy szabad országban, mintha a kommunista Magyarországon valaki a Pártot szidná. Bármennyire demokratikusnak tartja magát egy lap, ilyen propaganda anyag egy jószándéku magyar ifjúsági lapban nem érdemel nyomdafestéket. 29 T
