Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)
1970-09-01 / 10. szám
"Első látásra talán nem látszik soknak" ez bizony nagyon elcsépelt szólam, teljesen felesleges, semmitmondó és sokkal szebben és magyarabban ki lehetne fejezni, elcsépelt szólam használata nélkül. Összetéve azzal az elcsépelt szólammal, hogy "vizsgáljuk meg közelebbről" még elcsépeltebb. "íme, a megtestesült magyar hit." Nahát, ez aztán igazán elcsépelt szólam volt már a tatárjárás korában is. Hogy az ilyen "MAGYAR SZÜLŐ" "ereklyék" "a szent jobboknál és más üvegburák alá zárt szimbólumoknál""többet érnek és többet segítenek"—ez aztán a legelcsépeltebb szólamok egyike, de még elcsépeltebb a következő, amely szerint, "hogy ha Reményikék után csináljuk" mi "drága, dacos, büszke magyar szülők" akkor a "pokol kapui sem vesznek erőt rajtunk." Kedves Mártonom, az ITT-OTT ötödik oldala a drága magyar kisleány aranyos gyermekes kezeirásával és a red-white-greennel a nyomtatott red-white-blue felett egyike a legbiztatóbb, legkedvesebb, ' legreménydúsabb folyóirat-oldalaknak, amit valaha láttam. Annál szomorúbb, hogy Te, a köziró, az oldalhoz fűzött kommentárodban ilyen kétségbeejtően félre nézed és érted ennek a gyönyörű oldalnak a jelentőségét, azt állitván, hogy ez az oldal többet ér nekünk, mint első királyunk, Szent István épen maradt és megőrzött jobb keze. Én úgy érzem, hogy ez a Szent Jobb vezette Csilla kezét és iratta vele a zöldet a zászló harmadik szineként. Csilla, mint minden magyar gyermek, szüleinek folytatása, szüleinek pedig az öregszülők, nekik a dédszülők adták mindazt, ami ma Csilla. Honnan tudod Te, hogy Reményik Csilla ősei hányszor mentek el valahonnan Magyarországról Budapestre a Szent István napi körmenetre, hogy a pompa és áhitat, az ünnepi öröm és vásári szórakozás közepette megerősitsék, fe'lujitsák magyar hitüket? Úgy látom utolsóelőtti mondatodból, hogy határozottan hiszel a pokolban, sőt még a kapuiban is. Pedig a pokolban csak az hisz, aki hisz a mennyországban, már pedig aki hisz a mennyországban, annak hinnie kell nemcsak a pokol erejében, hanem az egek erejében is. En tudom, hogy Te nem üvegburák alá zárt szimbólumokra gondoltál mikor Írtál, hanem ereklyékre, mert soha a szimbólumot nem teszik üvegburába. Az ereklyét teszik oda, hogy burástól szimbólummá váljék. Hidd el, hogy egy király megmaradt keze van olyan szimbolikus érték, mint a pokol kapui. Mert ugye a poklok kapui is szimbólum, bár üvegbura alatt őrzött ereklye nem bizonyltja létét. Na meg azután, kedves Márton, a piros-fehér-zöld zászló is ereklye és szimbólum, akár üvegbura, akár szivünk husburája védi, óvja és tartja meg. Köszönöm, hogy leközölted a Reményik Csilla bűbájos oldalát és remélem, hogy mint köziró, valóban beváltod Ígéreted, le fogsz szokni az elcsépelt szólamok püfögtetéséről (vagy, ahogy Te Írod, "röpködtetéséről") és kitűnő meglátásaid lényegét adván, hozzá fogsz járulni ahhoz, hogy a kis Csillák szivében és szemében minden magyar ereklye és minden magyar szimbólum ott csillogjon továbbra iss a piros-fehér-zöld zászló, a hármas halom és kettős kereszt, a négy folyó, a Szent Jobb, Szent László hermája és a Szentkorona. És akkor nemcsak a poklok kapui, de Moszkva, Peking és Havanna 2k
