Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)

1970-09-01 / 10. szám

tás, amint azt az olvasó az Ön soraiból hiheti, s mégha e téren (nagyon sokszor éppen az egyes szülők karrierizmusából fakadó spontán asszimiláció miatt) nincs is minden rendben, szó sincs arról, hogy megszűnjön akár a jövőben is, sőt a magyar nyelvű iskoláztatás lehetőségeinek kibővitése egyre inkább megvalósuló­ban van. Többek között a már tiz éve létező újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom tanszék mellett, nemrég Szabadkán nyilt meg egy tanárképző főiskola, ahol már nemcsak magyar nyelvszakos tanárokat képeznek anyanyelvűnkön, sőt újabban már mind több szó esik arról is, hogy az újvidéki egyetemen más fakultások is nyilnak magyar nyelven. De szólhatok akár arról is, hogy a Vajdaság egyes ré­szein mindinkább megvalósulóban van a kétnyelvű közigazgatás és talán az sem túlzás, ha azt állitom, hogy helyzetünk (amely a há­rom "utódállam" közül a legkedvezőbbnek mondható) bizonyos hatá­rok között még az "ezeréves történelmi múlt" ápolását is lehetővé teszi. Hogy különböző fórumokon szó esett már a "nemzetiségek szabad zászlóhasználatáról" is, azt csupán kuriózumként emlitem. 3) Távol áll tőlem, hogy a Petőfi-dandár szerepét eltúlozzam (ha nem létezik, helyette nyilván egy másik csapattest nyeri meg a bolmáni csatát), úgy vélem azonban, a fentiekből eléggé nyilván­való, hogy függetlenül attól, mi késztette csatasorba a dandár tagjait (végső fokon antifasizmus és osztályharc is van a világon), a Petőfi-dandár objektive azért is harcolt, hogy legyen magyar nyelvű iskolai ^oktatás és mindaz, amiről a fentiekben szó esett. Mellesleg, személy szerint nem vagyok hive annak a nálunk közked­velt elméletnek, amely a nemzetiségi jogokat arra alapozza, hogy a jugoszláv népfelszabaditó háborúból a nemzetiségiek is kivették a részüket, s szívesebben apellálok az egyetemes emberi .jogokra, gyakorlati szempontból azonban nagyonis jo, hogy volt egy Petőfi­­dandár, amelyre hivatkozni lehet. Arra kérve, hogy levelemnek szíveskedjen helyt adni az ITT-OTT oldalain, maradok tisztelettel, őszinte hive Varga Zoltán, iró, Kikinda, Jugoszlávia Megjegyzési Miután az általam kifogásolt irás szerzőjeként "Id. Éltető Lajos" áll, amennyiben nevezett nem lenne azonos Éltető Lajossal ("Id." megjelölés nélkül), illetőleg azzal, aki jegyze­teit "éj'l" jelzéssel szignálja, úgy Írásomban kizárólag az előbbi nézeteivel szállók szembe. (V.Z.) Id. Éltető Lajos (ill. a J. nélküli) és Éltető J. Lajos ("éji") apa—fia. - - - -"OUR FLAG" Kedves Márton! Ritkán repdesett szivem oly melegen, mint amikor elolvastam az ITT-OTT 3í8-9-es számában "Our Flag" c. cikked első mondatát. Ez már igen! Végre egy magyar köziró, kinek nincs szándékában elcsé­pelt szólamokat röpködtetni a levegőben. Ez már igen! Ennél na­gyobb örömet olvasónak iró ritkán szerezhet. Aztán olvasom tovább és a következő közhelyeket találom: "Egy kivételt képez a melléklet." Hát ez bizony egyike a leg­­elcsépeltebb közhelyeknek, hogy egy "melléklet" "kivételt" képez. Először is magyarban magyarul és magyarán nem képez szegény mel­léklet semmit a világon, hanem a melléklet egyszerűen "kivétel." 23

Next

/
Thumbnails
Contents