Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)
1970-09-01 / 10. szám
(HOZZASZOLASOKHOZZASZOLASOKHOZZASZOLASOKHOZZASZOLASOKHOZZASZOLASOK) PETŐFI HITÉT . . . Kedves éltető LajosS Személyesen Önnek írok, mivel, bár az ITT-OTT nem tünteti fe'1 a lap főszerkesztőjének nevét, a jelek szerint Ön tölti be ezt a szerepet, Ön a lap "éltetője." Miután eddig az ITT-OTT öt számát kaptam meg, úgy vélem kialakult annyira róla a véleményem, hogy elmondhatom, számomra lapjuk legfőképp azért érdekes, mert az amerikai magyarság egy kis "közvélemény-keresztmetszetét" kapom meg benne. Éppen ezért szerencsés ötletnek érzem a lap irányzatosság nélküliségét, tribün-jellegét, noha ebből természetszerűleg következik tartalmi heterogénsága, s méginkább az a roppant szinvonalbeli különbség, ami az egyes Írások között megmutatkozik—azt hiszem ön előtt is világos ez, hiszen a lap oldalain a komoly igénynyel irt tanulmánytól kezdve a félmüveltséget, sőt müveletlenséget (hogy tájékozatlanságról, a történelem mögötti tudatlemaradásról ne is beszéljünk) tükröző Írásokon át, egészen a sumirmitosz agyréme melletti kardoskodásig minden megtalálható, s bár voltaképp kár rajta fennakadnom (hisz nyilvánvaló: nem is lehet másként), nincs szándékomban tagadni, hogy kissé elszomorítónak és—ne vegye rossznéven—megmosolyogtatónak is érzem azt a képet, amely a lap nyomán feltárul előttem. De erről talán csak röviden az összbenyomást: úgy tetszik, többségében az amerikai magyarságra is jellemző az a szinvakság, ami az amerikaiakra általában, s ami, túl a közvéleményen, a hivatalos amerikai külpolitikára is rányomja bélyegét—t.i., hogy képtelenek különbséget tenni kommunizmus és szovjet nagyhatalmi politika (imperializmus) között , s ennek függvénye aztan az a "magyar specifikum," amely a magyarság érdekeiért való sikraszállást az antikommunizmussa'l azonosítja. Minderről persze többet is Írhatnék (esetleg bővebb magyarázatra is szorul), mégis, talán inkább azt mondom el, hogy úgy vélem, a szóbanforgó véleménytengerben az ön Írásai rendszerint meglepően higgadt és tárgyilagos állásfoglalásról tanúskodnak, amiként az például a vietnámi háborúról vallott nézeteiből vagy akár az "Emigráns dal" c. gunyverséből is kiviláglik. Sajnos azonban lapjuk legutóbbi számában megjelent "Petőfi hitét hoztuk magunkkal" c. Írásáról, amelyben Godó Ágnes alezredes Elet és tudománybeli cikkére reagálva egyoldalúan Ítéli meg Petőfit, s nagyfokú tájékozatlansággal ir a Petőfi-dandárról, valamint a jugoszláviai magyarság helyzetéről, ugyanez aligha mondható el, amiért is néhány alábbi megjegyzésem a szóbanforgó Írásra vonatkozik: 1) Az "alezredes elvtársnő" alighanem csakugyan túloz egy kissé, amikor Petőfit "a Duna-menti népek szabadságának" költőjeként tünteti fel (főleg azért, mert Adyra sokkal inkább ráillik ez a meghatározás) ugyanakkor azonban felületes leegyszerűsítés Petőfi magyarságát s a szomszéd népek iránti viszonyát kizárólag "Élet vagy halál" c., egyébként az adott történelmi pillanat indokolt kétségbeeséséből felszakadt verse alapján megítélni. Ennek igazolására talán elég, ha annyit említek, hogy Petőfi a "Hollók vagytok ti, undok éhes hollók" és hasonló verssorok mellett olyan sorokat is leirt, hogy "A hősöket közös sírnak adják/Kik érted haltak, szent világszabadság." Es ennek talán van némi köze a Dunamenti népek szabadságához is. 2) Jugoszláviában nem szűnt meg a magyarnyelvű iskolai okta22
