Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)
1970-09-01 / 10. szám
tesithetne, segítő akciókat támogathatna és legfőképpen megszervezhetné világszerte azt a magyar nemzeti érdekképviseletet, úgy gazdasági, mint politikai sikon, melynek hiányában ide jutottunk, ahová jutottunk. Az elgondolás fiatalos ugyan, de megvalósítása nem lehetetlen. Példáink vannak rá, akár az Írekre, akár a zsidókra gondolunk. Ez a cikkíró úgy érezte azonban, hogy ezek a lelkes fiatalok csak abban az esetben érhetnek el eredményt, ha nem elkülönülve kezdenek uj nyomot törni a rengetegben, hanem bekapcsolódnak a már meglevő, bár betegesen működő magyar intézményekbe. Ebből a célból, a fiatalok tudomása nélkül, ez a cikkíró levélben fordult az Amerikai Magyar Szövetség és az Amerikai Magyar Református Biztositó Társaság egyik legfelsőbb vezető urához, azzal a javaslattal, hogy meg kellene talán vizsgálni egy együttműködés lehetőségét a már meglevő szervezet és ezen jószándéku fiatalok között. Ez a kívánság mélyen megdöbbenthette az "establishment" urait, mivel két hónap elteltével sem méltatták a javaslatot még csak egy udvarias válaszra sem. Mos, másoknak kórházakat építgető, halott szobormüvekre adakozó (melyek jelentőségével senki sem törődik), múltat igazoló uraks baj van a hintaszékes pókhálós amerikai magyar portán! A fiatalok rendre leszakadnak a vénülő, belülről rothadó fáról és uj gyökereket eresztenek maguknak az amerikai földbe. Lassanként megerősödnek és hallani se akarnak majd azokról a kivénült intézményekről, melyeken belül nem leltek helyet maguknak, legyenek ezek egyesületek, vagy éppen egyházközségek. Nagyrészük valószínűleg e'lvész ebben a hatalmas országban, beolvad, eltűnik. Lesznek azonban olyanok is, akik továbbra is magyarok maradnak. Nem anynyira nyelvükben és szokásaikban, mint inkább szivükben és agysejtjeikben. S ezek az agysejtek dolgozni kezdenek majd amerikai ütemre és létrehoznak uj intézményeket és uj szervezeteket. Sokkal kevesebbet, mint amennyi ma van, de annál tartalmasabbakat. A látszat szerint minden reménység megvan arra, hogy az uj, most felcseperedő amerikai magyar nemzedék okosabban, jobban és ennél fogva eredményesebben képviseli majda magyarságot, mint a mi nemzedékünk. Célszerű lenne tehát, ha azok az idősebb korosztályhoz tartozó amerikai magyar "vezetők," akik valóban szivükön viselik a magyar jövendő sorsát, már most megpróbálnák egyengetni az utat a fiatalok felé és elkezdenék építeni a hidat a nemzedékeket elválasztó szakadék fölött. Ne aggódjanak és főleg ne bosszankodjanak, ha a fiatalok egyike-másika már csak törve beszél magyarul. A szándékot és a szándék mögött rejtőző belső értékeket tekintsék, ne a külsőségeket. Tartsák észben, hogy a legnagyobb magyar, Széchenyi István, egyetlen szót sem tudott magyarul makogni fiatal korában. Mégis ő alapította a Magyar Tudományos Akadémiát.— (Az iró MAGYAR SZEMEL c. rovatából vettük át) ELSŐ EMBER Az Edénkért pázsitján létünk virágos hajnalán, mélytüzű, ölelő, mámort lélegző nőt talált, az első ember! 10
