Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)
1970-09-01 / 10. szám
ta talán mégkomorabb lenne. De--eszméltetőbb is, oly általánosan, mint az a hajdani? Az a szándékta'lanul sötét, vészmadárhang akkor, a dialektika vigasztaló szabálya menetén hajnalt hozott ránk: Batsányi, Kármán, Kazinczy, Csokonay, Verseghy (és Széchenyi, Teleki s Eötvös apja) ébred rá, hogy A SZELLEMI ÉLET TÖBB, MINT LITERÁTOROSKODÁS. ILYESMI A MI DOLGUNK IS. ÁPOLNI, TOVÁBBFEJLESZTENI EGY EGÉSZSÉGES, SZABAD KÖZÖSSEGET, AMELYBEN A MAGYAR NYELV KERENGTETI AZ EMBERVEDÖ ESZMÉKET, NEMCSAK ANNAK A TIZENÖTMILLIÓ EMBERNEK, AKIKET A TÜZETES STATISZTIKÁK MAGYAR ANYANYELVŰNEK RUBRIKÁZNAK; MINDENKINEK, AKI —BÁRMELY NÉP FIA KENT—MAGYARUL IS ÉRT. # Ilyen gondolatokkal jöttem meg Bécsből, léptem át a határt, vámvizsgálati szorongások nélkül. Semmi dugárut nem hoztam. (Megjelent a Nemzetőr 1970 julius-augusztusi számában, mely részéről a Népszabadság 1970 május 2Á, 31 és junius 7. számaiból vette át.) Wass Albert: AZ AMERIKAI MAGYAR IFJÚSÁG ES A MAGYAR "ESTABLISHMENT" Amerikai magyar szervezeteink egyik legjellemzőbb gyöngesége az, hogy az Amerikában felnövekedett magyar fiatalságot teljesen figyelmen kivü'l hagyják, mintha nem is létezne. Ez sajnos egyúttal bizonyitéka annak is, hogy ezek a szervezetek inkább a múltban élnek, mint a jelenben, a jövendő felé pedig semmiféle kapcsolatuk nincsen. Kitűnik ez abból is, hogy ezen szervezetek köré csoportosult magyar kivándorlók bőségesen gazdagították a befogadó országot, templomokkal, műemlékekkel, sőt kórházakkal is, amit megtakarított pénzükön az Egyesült Államok, vagy Kanada számára fölépítettek, azonban semmi olyan összefogásra, cselekedetre, alkotásra nem vállalkoztak, mely az összmagyarság—tehát nem csupán az illető csoport — jövendőjének kialakulására hatással lehetett volna. Néhány felvonulástól, tüntetéstől és memorandumtól eltekintve ^semmiféle gyakorlati lépést nem tettek, semmiféle kézzelfogható haditervet nem kovácsoltak össze a magyar nemzet jövendőjének biztosítása felé. A felelősséget ezért a jövendőért egyetlen hetyke és immár sablonossá vált szólammal háritják el maguktól, mely igy szól: "A magyar népet nem kell félteni!" Sajnos, akadunk néhányan az öregek közül is, akik úgy érezzük, hogy bizony a magyar nép jövendőjéért jogosan aggódhatunk ebben a mai világzürzavarban. Komolyan gondolkodó fiataljaink pedig nagyon is aggódnak. Aggodalmaikat olykor elviszik a "szervezetekhez" (ez a szó ma amerikai-magyar vonalon megfelel az amerikai fiatalok által emlegetett "establishment" kifejezésnek), ahol vagy meghallgatják őket udvariasan, vagy nem. De akár meghallgatják panaszaikat és kívánságaikat, akár nem, az eredmény mindkét esetben ugyanaz: nem történik semmi. Legutóbb^egy jól kereső fiatal magyar értelmiségi csoport azzal az elgondolással fordult ennek a cikknek az Írójához, hogy szükség flenne egy magyar biztositó társaság létesítésére, mely biztosító társaság alapja lehetne egy olyan nagyszabású magyar gazdasági intézménynek, mely a magas jövedelméből pénzelni tudna egy idegen-nyelvű magyar folyóiratot, könyvkiadót, ösztöndijakat lé-9
