Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)
1970-07-01 / 8-9. szám
Legyen tehát úgy, mint ti akartátok, Élet-halálra ki a sikra hát, Ne légyen béke, mig a magyar földön A napvilág egy ellenséget lát, Ne légyen béke, mig rossz szivetekből A vér utolsó cseppje nem csorog . . . Ha nem kellettünk nektek mint barátok, Most mint bÍrókat, akként lássatok. Föl hát, magyar nép, e gaz csorda ellen, Mely birtokodra s életedre tör, Föl egy hatalmas, egy szent háborúra, Föl az utolsó Ítéletre, föl! A századok hiába birkózának Velünk, és mostan egy év ölne meg? Oroszlánokkal vívtunk hajdanában, És most e tetvek egyenek-e meg? Föl, nemzetem, föl! jussanak eszedbe Világhódító hires őseid. Egy ezredév néz ránk Ítélő szemmel Atillától egész Rákócziig. Hah, milyen multi ha csak félakkorák is Leszünk, mint voltak e nagy ősapák, El fogja lepni árnyékunk a sárba És vérbe fűlt ellenség táborát! Nos, a Duna-menti népek költője volt-e Petőfi Sándor? Lehet-e, szabad-e egy olyan költőnek a nevét, aki Magyarország szabadságáért zengette soha nem hallott erővel és hévvel a lantját s aki Magyarország védelmében esett el a csatamezőn, egy ilyen mélyérzésü magyar hazafi-költő nevét egy, az országunk feldarabolására küldött hadsereg egyik kötelékének a zászlójára Írni cégérül? Milyen izzó magyarság-szeretet árad e sorokból: Ha nem születtem volna is magyarnak, E néphez állanák ezennel én. Pedig vérségileg nem született magyarnak. Apai, anyai ágon szláv származású fia volt Petrovics Istvánnak és Hruz Máriának s mégise néphez, a magyar néphez s nem a Duna-menti népekhez tartozónak érezte és tartotta magát. Az ősök utján csak testet örökölt. A lelkét a magyar mesék fantáziája, a magyar lira melegsége, a magyar zene ritmusa, a magyar történelem nagyjainak példája, a magyar róna szépsége, délibábos tündéri képe formálta magyarrá. Mindazok a másfaju népekből származó mai magyarok, akik hovatartozandóságukata modern fajelmélet fogalmai alapján és magyar élményeik benyomásai szerint mérlegelik s nem tudnak dűlőre jutni, hogy hová s kihez tartoznak: válasszák eszményképül Petőfit, a véridegen, lelki magyart, a szellemi asszimiláció csodálatos megtestesítőjét. A Petőfi-dandár tagjainak felszabadító szerepe a múltéj legfennebb a jugoszláv hadtörténelem egy kis fejezete ha megemlékszik róluk. Nekünk magyaroknak nincs semmi mondanivalónk velük kapcsolatban, csupán a Petőfi név bitorlása ellen van kifogásunk s ennek az okát a fentiekben elmondtuk. Ellenben jó szolgálatot tenne vele 18
