Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)
1970-05-01 / 6-7. szám
a hit,a papok szidalmazását, kipellengérezését. Ugyanazt tapasztaljuk Európában, bár igen ügyesen leplezett formában, az úgynevezett "liberális" sajtó részérói, ami ma nagyhatalom. Ami pedig a különböző felekezeteken tu'l, magát a kereszténységet illeti, erre vonatkozólag csak annyit akarok megemlíteni, hogy a zsidóság szerepével való foglalkozás ma ma .idnem tabu lett. Ti sem akartok erre a nem éppen jelentőség nélküli kérdésre rátérni. Pedig még lesz majd dolgotok vele. Ehhez azonban a kérdéssel való beható foglalkozás és nem egyszer személyes tapasztalat is szükséges. Jelenség: mikor Hruscsov az USA-ban járt, voltak tüntetések az antibo'lsevista szervezetek részérói, de ezek az USA- ban, aho'1 mindenki tüntethet a maga mód ja szerint, valami nagy feltűnést nem keltettek. Most, amikor a közelmúltban a francia államelnök volt nálatok, olyan'"antipátia" tüntetés volt ellene, hogy végü'lis Nixon kénytelen volt személyesen mentegetni a dolgot. Miért? Mit tettek a franciák DeGaulle lemondása óta az amerikai nép ellen? Néhány repülőgépet szállítottak—ezúttal nem Izráelnek, hanem Libiának. Az 56-os magyar felkelés brutális eltiprása nem mozgatta meg Hruscsov ellen az "amerikai közvéleményt" olyan mértékben, mint az a pár repülőgép. Az európai sajtó tele volt azzal, hogy milyen fogadtatásban részesült Pompidou^e'lnök. Több mint 100 szenátor távol maradt az ülésről, melyen ő részt vett. Kik voltak ezek a szenátorok? Milyen kapcsolataik vannak? Érdemes lenne ezt is kielemezni. A tüntető tömeget, szinte beláthatatlan sokaságot én is láttam, hála a televíziónak. Viszont a televízió azt is kénytelen volt mutatni, hogy ennek a nagy tömegnek az élén, hatalmas transzparenseken a zsidó csillag volt. A zsidó csillag, mely éppen olyan jelvénye egy faji (és nem vallási!) összetartozásnak, mint az ősgermán horogkereszt. De jaj annak , aki ma egy horogkeresztet mer a falra rajzolni. Hire bejárja az egész "világsajtót." Érdemes ezen kissé elgondolkozni. Vagy inkább dugjuk a fejünket strucc módjára a homokba. Egyébként én nem vonom kétségbe a zsidóság köréből kimagasló kutatók, tudósok irók, stb. képességeit és érdemeit. Kétségtelenül igen értelmes faj. Szorgalmas, törtető és alkalmazkodó. Példaképnek mégsem merném odaállítani, hogy "tanuljunk tőlük." A sajátos gondolkodásmódot nem lehet "megtanulni." Talán az egyetlen, ami példakép lehet, az az egymás iránti rendkívüli segitőkészség. Ez különben egyik titka az előrejutásuknak is. Egyik segíti előre a másikat. Ezt is meg lehet figyelni. —No, de elég ennyi erről a témáról, nem akarok értekezést Írni, csak egy-egy témára rávilágítani. Végül csak azt Írhatom: folytassátok munkátokat az ITT-OTTban. Helyes, ha megtartjátok az eredeti levél-formákat, ahogy elindultatok, mert ez nem csak hogy eredeti, hanem kötetlenebb is, mint a cikkek. Könnyebben mozgathatók az emberek, ha levélírásról van szó, mintha cikket kell irniok. Erre sokkal nehezebben szánják rá magukat egyesek. Különben ti magatok látjátok legjobban, hogy —most már tapasztalatok után—melyik mód a legalkalmasabb az érdeklődés felkeltésére, az emberek megszólaltatására. Utólag vettem észre, hogy a 2. pontnál—önkéntelenül is—kitértem a zsidóságra, hosszabban, mint az eredeti megjegyzésem indoklására. Azonban ez érthető, mert ha a zsidóság kezében levő, vagy befolyása alatt álló lapokat olvasod, ott mindég csak a ke35
