Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)

1970-05-01 / 6-7. szám

resztény (legtöbbször persze katolikus) egyházról, vagy közvetve vallási kérdésekről van szó. A zsidó vallásról, a talmudról, stb. nem esik szó. Ha valaki azt birálni merné, vagy szidni a rabbikat — ez "antiszemitizmus" lenne. Helyes, ha mi a hibákra rámutatunk, főleg azokra, amik nálatok oly szembetünőek—de ezek nem általá­nosak. Azonban maga a vallás, a hit, egy magasabb spirituális, népek és nemzetek felett álló, (mondjuk) fenomén, amihez--az én^ felfogásom szerint--csak igen óvatos kézzel lehetne hozzányúlni. Legalábbis nem drasztikus kitételekkel. Engem egyébként is jobban leköt a finom pengékkel vivott pár­viadal, vita, mint a dorong-forgatás. AZ EGYSÉGRŐL Köszönt J. Visszaemlékezvén emigrációs létem első napjaira, most tisztán látom, hogy olyan érzésem volt, mint amikor az ember vattával a fülében ül a moziban. Az élet értelmetlenül rohant körülöttem és én egyedül, egy embert sem ismerve, álltam. Miután 'láttam, hogy Mohamednek kell a hegyhez menni, megpró­báltam megtalálni a hozzám tartozó csoportot (jobban mondva, a csoportot, amelyikhez én tartoztam). Ekkor újból meglepődve néz­tem magam körül, hogy mennyire egyedül állunk mi, magyarok. Lassan, lassan rájöttem arra, hogy a Magyarok Istene sem_jobb mint a görögöké: vagyis, csak akkor segit rajtunk, ha mi először segítünk magunkon. Azonnal beléptem egy meglevő magyar egyesületbe, ahol rám esett az a megtisztelő feladat, hogy megvárjam a más nemzetek vagy magán emberek által rendezett ünnepségek végét, hogy az ajtót bezárjam. A magyar közönség passzivitása miatt, két évi próbálkozás után a lelkiismeretes vezetőség--látván, hogy a ház^bérbeadása csak a részleteket fizeti, de a magyar ügyet nem szolgálja—eladta a há­zát. (Haszonnal). Miért?! . .. —A magyar ügyet kultúrával kell szolgálni,—gondoltam, és szerveztem egy énekkart botfülemmel. Egy darabig ment, de aztán ez is ködbe veszett. Miért?! . . . Később a diákokkal kezdtünk beszélgetni magyarságunkról. Diák­jaink nagy része csak egy uj területet látott ezen magyar ösz­­szejövetelekben, ahol esetleg uj fiukkal vagy lányokkal találkoz­hattak (amit egyébként nem tartok rossznak). De amikor az ilyen vonatkozásban "rossz arányú" összejöveteleken magyar előadásokkal foglalkoztunk, a diákok száma egyre csökkent. Miért?! . . . Mások próbálkozásai épp oda jutottak, mint a mieink. Miért?! . . . Ekkorra már megfordult fejemben egy párszor a kérdés: miért kell nekünk két-három gyönge minőségű Anyák Napi vagy másfajta ünnepségeket rendezni és miért nem inkább egy jót?! Újságból és rádióból is van egy pár minden városban. Miért nem egy jó?! Tem­plomaink vagy legalábbis istentiszteletünk is van egy jópar fajta. Hány istene van a magyaroknak? Egy évvel ezelőtt elhatároztam, hogy érintkezésbe lépek minden itt működő magyar egyesület vezetőjével s megpróbálok mindenkit egy baráti, semleges körben összehozni, hogy megtaláljuk a köztünk levő közös utat, háttérbe szoritva az esetlegesen létező ellenté­teket. 36

Next

/
Thumbnails
Contents