Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)

1970-04-01 / 5. szám

cen, továbbá Zola fényképe is ott volt. Zolát Lenin nemcsak mint Írót, hanem mint haladó közéleti embert is nagyra becsülte.

így töltötte ki Lenin rabsága idejét. 1900 január 29.-én ismét szabad ember, és visszatér a forradalom arcvonalába.

Mindezt csak azért mondtuk el, hogy megjegyezhessük:^ 'lám, igy bánt az az átkozott úri Oroszország a legnagyobb ellenségével. Nem mintha védelmezni akarnánk a cári világot: értelme sincs már, de okunk se volna rá. És mégis: uramisten, hol van ettől, az általa fennhangon hirdetett humánum terén, az a mai rendszer, melyet Lenin nevében kormányoz földi helytartója, a Szovjet Kommunista Párt? Vessük csak össze Vlagyimir Iljics sorsát Iván Gyenyiszovicséval, s a millió de millió eretnekecske társáéval, akiket Lenin nevében küldöttek, küldenek és küldendők ezernyi tábor-susenszkójéba, élőpoko'lba, purgatoriumba, nem—óh, nem—összeesküvésért, csak egy-egy őszinte szóért, fojtott sóhajért. Talán nem felel Lenin mindezért, tán másként fejlődik sokminden, ha nem ragadja el a halál oly hamar a győzedelme után: elvégre nem volna az első messiás, kinek nevében ember embert senyveszt. E napokban azonban, midőn o'ly nagyban folyik Vologya Uljanov apoteózisa, el kell tűnődnünk Majakovszkij sorain:

A pártot és Lenint

mint két ikerpárt— történelem-anyánk

egyformán kedveli.

Azt mondjuk: Lenin—

azt értjük: a párt. Azt mondjuk: a párt

azt értjük:

Lenin.

________ -’éji

A DIADALMAS HALANDZSA

írtam a halandzsa-nyelvről, ugyebár, hol is elpanaszoltam, hogy egy barátom hogy csapott be, összevissza beszélve ilyen dolgokat: "Kérlek alássan, légy szives kiszera méra bégeszért öt koronával." En ebből egy kukkot se értettem, azt hittem megőrültem, és adtam öt koronát.

Az eset nagy nyilvánosságánál fogva port kavart fel, és egy csomó levelet kaptam, melyben sürgős felvilágosítást kérnek olvasóim