Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)
1970-04-01 / 5. szám
zsidóké és a fekete amerikaiaké. Ezzel Dahl azt mondja ki, hogy manapság csak ezen a négy csoportosuláson keresztül érvényesülhet az ember úgy, mint amerikai. A magyarság túlnyomó része pedig csakis mint fehér protestáns, avagy mint fehér katolikus tud politikailag beolvadni. Ebből azt akarom kihozni, hogy az amerikai olvasztókemence (melting pot) a magyarságot (úgymint a többi nemangolszász nemzetiséget) belekényszeriti a fenti kategóriák valamelyikébe. Csak ezt a négy csoportosulást fogadja el az amerikai "pluralizmus" képviselőjének—minden szólamok dacára! Mi tudjuk, hogy Amerikában sokkal több népi csoportosulás van, mintha fentemlitett négy. De ezek a többi nemzeti-faji csoportok nem érvényesülhetnek (bizonyos helybeli kivételekkel) politikailag, mivel a megvitatandó kérdések megfogalmazása a fehér katolikus avagy protestáns angolszász vezetőségtől ered, vagy a befolyásos és csak nehezen asszimilálható zsidó és fekete kisebbségektől. A waspc vezetőség pedig, elsősorban a nem-angolszász, de fehér népcsoportok beolvasztásával ügyködik. Tudja, hogy ezeket kell először felszámolnia (azaz, asszimilálnia), mielőtt a fekete problémát "megoldhatná." Az anyagi érvényesülésen kivül épp a faji viszály segiti előre legjobban a waspcosodást. Egymásután felbomlanak a magyar negyedek a magyarlakta amerikai városokban. Menekülnek a magyarok a nemzetiségüket őrző negyedeikből—a feketék elől--a burzsoá, angolszász külvárosokba, a sokkal veszélyesebb ellenségük karjaiba, az asszimiláló waspcok közé. Itt védtelenül maradnak a waspc "civilizáló" materialista vonzóerejével szemben. Ha nincs erős magyar hitük, ami aránylag kevésnek van csak jelenleg, akkor pár év lepergéséve'l elvesztik magyarságukat — sőt, sokszor megtagadják magyar mivoltukat és belesü'lyednek örökro a szuburbiák burzsoá, angolszász tengerébe. Vallási hovatartozásuk itt nem ad magyarságuknak támaszt. A- mig a magyar negyedekben a református és katolikus egyházak legalább magyar nyelvű (ha sokszor nem is magyar szellemű) misével és istentisztelettel szolgálhatták őket, a "szuburbban" már erre sem képesek. A "szuburb" egyházai (ritka kivétellel) csakis a waspcosodást szolgálják. Hasonlóképpen, a magyar kultúrát, művészetet, stb. csakúgy tudja az ember ápolni a waspc környezetben mint "heritago-ét" (örökséget), nempedig mint egy a jelenre vonatkozó életformát. Azaz a magyar, olasz, indián vagy görög életmód a múzeumba van kényszeritve. (Lásd például Scott szenátor javaslatát: "Minority Cultural Center Proposed," The Blade /Toledo, Ohio/ 1970 március 9.) Aki meri élni magyarságát, az sokszor érzi a waspc társadalmi nyomást. A népi kultúra megfőjtására az ilyen nyomás sokkal hatásosabb eszköz mint bármilyen nemzetiségi törvény. Hát mit tudunk akkor tenni, hogy a környezetünk dacára magyarok maradhassunk és továbbfejlődhessünk szellemben, lélekben? Tervszerűen kel'1 fokoznunk a magyar szolidaritást, a vallási, kulturális, gazdasági és társadalmi életben. Például, ha már visszatarthatatlanul "menekül" a magyar a feketék elől ki a külvárosokba, akkor tegye ezt szisztematikusabban. Úgy, hogy egy helyre, csoportosan ^öltözzenek el. Régi negyedüket úgymond egy másikká! helyettesítsek. Ahol pedig lehet, minden letezo magyar 9
