Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)
1970-03-01 / 4. szám
váhagyásával választhat csak lelkészt--avagy presbitert. ahogyan a lelkész elnevezendő--minden egyes gyülekezet. Ez a protestáns szuperegyházi terv, mely tulajdonképpen a Római Egyház szervezetét majmolja nevetséges módon, minket magyarokat is érint. Érinti mindazokat, akik a United Church of Christ, a Presbyterian Church in the U.S., vagy a többi hét résztvevő egyház kötelékébe tartoznak. Az első kettő keretében sok gyülekezetünk működik, s mégtöbb elszórt magyar testvérünk tartozik hozzájuk, angol gyülekezetekben. A terv gyülekezeteinkre nézve azt jelenti, hogy valóra váltása esetében még többet veszítenek amugyis korlátozott önrendelkezési jogukból. Angol egyházakhoz tartozó testvéreink pedig érezni fogják a lelki gondozásnak elkerülhetetlen bürokratizálódását, a hivektől való elidegenülését. A szétszórtsági magyar katolikus már régen érzi, hogy egyháza itt külföldön nem szolgálja speciális magyar lelki szükségeit. Most protestánsainkon lesz a sor, rádöbbenni ugyanerre a valóságra. A Független Egyház kivételével elkapja őket is a gépszij; ideig-óráig még lesznek magyar gyülekezetek, de aztán menthetetlenül felszámolja őket a "hierarchia," mert nem rentábilisak. És teljes joggal: mert keresztény (keresztyén) lehet az ember minden magyar egyház nélkül, s mert a piszlicsári "ethnic" gyülekezetek fenntartásából semmi haszna nincsen a szuperegyháznak—legyen az akár a római, akár a Benfield féle. Eljöttnek látszik az idő, hogy a magyarok egymásnak nyújtsanak testvéri kezet, s egymást átölelve alakítsák meg a saját, nemzeti egyházukat. Csak igy boldogulhatnak a szétszórtságban, csak ha egyesülnek, akkor maradhatnak felemelt fejjel hivek különleges örökségükhöz. Katolikus részről mitsem várhatunk: ■ független magyar katolikus egyház sohasem volt, s ami szervezetileg létezik magyar katolikus vonalon, az vagy a szentistváni utódállamok területéhez van kötve, vagy idegen püspökségek megtűrt alárendeltje. A Római Egyház világi szervezete nem is engedhet meg semmiféle számunkra, szétszórtságiakra megváltó hatású, uj fejleményeket. Maradnak a protestáns egyházaink. Ezek a Bethlen Naptár gondolata jegyében meg is tették az első, gyengécske elméleti lépéseket az egyesülés felé. Mindamellett képtelenek a mai napig komolyabb eredményt felmutatni. Az alapvető hiba, ami minden magyar protestáns (értsd: szervezetileg nam a Római Egyház kötelékébe tartozó) egyházi egyesülést meghiúsít, jórészt magából a keresztyén dogmából és a biblia szolgai magyarázásából ered. Protestáns egyházaink létjogosultságukat mindeddig egyetlen jézusi parancsban látták: "Elmenvén a széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek " (Márk 16.15). S a magyar egyházak ezt tették a magyarok közt csupán—magyar nyelven. Ellenben a szétszórtságban, ahol az ember ugyanazt az evangyéliomot hallhatja más nyelven is, ez a 8
