Itt-Ott, 1968. október - 1969. szeptember (2. évfolyam, 1-7. szám)
1968-12-24 / 2. szám
ÉRTEKEZLET AZ OLIMPUSZON A SPUTNIKRGL ÉS MIEGYMÁSRÓL Már nem emlékszem pontossan, hogy Pausanias, aki Krisztus^ utáni elő században helyszini riportot adott az Olimposzról, kapott-e engedélyt arra is, hogy az istenek tanácskozásán Jelen lehessen, vagy 5 is, csak úgy mint én, amolyan másodkézből vett értesülések alapján irta meg jelentését: annyi azonban bizonyos, hogy sem ő, sem én, sem senki más nem mondhat valótlanságot az istenekről a megsemmisülés veszélye nélkül s igy amit most elbeszélek, azt mindenki nyugodtan elhiheti, sőt el kell hogy higyje.■ Köztudomású, hogy minden olimpuszi istennek jogában áll közvetlen érintkezését keresni olyan földi halandókkal, akik hisznek bennük: ezeket ők vezetik, tanácsokkal látják el s velük néha-néha egy kis isteni titkot is közölnek. Én^ hiszek bennük éppen olyan rendületlen hittel, mint a régi müveit rómaiak és a még régibb és műveltebb görögök, merthát elvégre mi jogon tartanám magamat többre pl. Odisszeusznál, Pindárusznál vagy Heziódusznál? Nos ennek a rendületlen hitemnek köszönhetem, hogy az egyik bájos istennő révén egy nemrég tartott isteni értekezletnek majdnem közvetlen fül és szem tanúja lehettem. Az említett istennő ismerte állandó nagy érdeklődésemet az olimpuszi dolgok iránt és gondolataim figyelemmel kisérve tapasztalta, hogy engem mostanában az a kérdés foglalkoztat, hogy mit szolnak most az olimpusziak a Spütnikhoz, melynek váratlanul a pályakörébe kerültek: zavarja-e őket a mübolygó rövid időközönkénti elhessenése a fejük felettj van-e részük az emberi technika ilyenfoku hirtelen kifejlődésében, avagy éppen féltékenység lett úrrá rajtuk a halandó földi ember orcátlan kontárkodása miatt az istenek tudományában? Az istennő érdemesnek tartott arra, hogy a kérdésben felvilágosítson. A dolgok felett való töprengésem közben egyik este Pállasz Athéné, akit már régebbrő ismerek, megjelent előttem teljes isteni méltóságában, otthonossan leült velem szemben az öreg karosszékbe, amelyet még Johnson lelkésztől kaptam ajándékba, amikor az Egyesült Államokba érkeztem,. - leült s csak annyit mondott: - "Gondolatod elég intenzív volt ahoz, hogy sugárzását felfogjam. Kérdésedre itt a felelet. Lásd és halljad. Erre valami aranykeretes, aranyláncos tükörfélét vett elő a retiküljéből s azt kecses mozdulattal a nyakába akasztotta. Szobám mennyezeti lámpája automatikusan kialudt s most a tükör felületén megdöbbentő tisztasággal, a valóság mindhárom dimenziójának megfelelően, valami isteni tökéletességű televízióhoz hasonlóan megjelent először a felhők főié tornyosuló olimpuszi rezidencia, majd a hatalmas tanácsterem belseje, 22
