Itt-Ott, 1968. október - 1969. szeptember (2. évfolyam, 1-7. szám)
1968-12-24 / 2. szám
melyben az örök napfény tündöklő sugarai a gyémánt tükrök lapjairól rávetődtek az istennők diadémjaira, nyakékeikre és karkötőikre, az istenek pajzsaira és fegyrereire, az aranyveretü bútorok kacskaringos vonalaira s ez a tündéri fény még szebbe' varázsolta az isteni szépségű és tökéletességű alakot. Még maga Rephaisztosz is, aki egymaga volt csak csúnya valamennyi kó’zott, még ez cv sánta isten is dalias alakot nyert ebben a környezetben, bár felesége, a mennyei szépségű Aphrodite bajaihoz viszonyítva igy sem volt elég isteni figura.. Zeusz, a főisten és Hermész, a Gondolat sebességével szálló hírnök kivételével mindenki jelen volt. Hera díszes, tronszékeben ülve az emelvényen, a többiek pedig Apollo kőre csoportusolva, hallgattak ennek a dalnokistennek legújabb szerzeményét, amit saját lantkisérete mellett énekeltek.. A három Gracia es a kilenc Múzsa, az olimpuszi kórus tagjai halkan utánadudolták a dalt, amely igy olyan gyönyörű és elbájolo volt, hogy annak kifejezésére nincs találó földi hasonlat. A dalt nemsokára az egész isteni együttes énekelte. A mennyei harmóniát a betoppanó csintalan hirnókisten, Hermész lármája zavarta meg, aki hangosan sarokbavágta szárnyas sisakjat es saruját, majd varázskopenye't, a Caduceust Aphroditére dobta, aki ezáltal láthatatlanná vált.. Tudva azt, hogy Hera féltékeny Aphrodite- szépségére, Hermész gúnyos pajkossággal kérdezte: "Mos, m o s t ki a legszebb istennő körünkben?" Hera elértvén a célzást megrovó pillantást vetett Hermész felé. Ebben a pillanatban az ajtónálló két két felistén-fivér, Castor es Pollux feltárta a nagy szárnyas ajtót, amelyen at meltoságteljes ridegséggel Zeusz, a főisten lépett be. A termben beállott mélységes csendet az olimpuszi kórus mennyei himnusza törte meg: "Zeusz, te isten az istenek fellett" kezdetű dalaval, melynek szerzojeként szinten Apollót emlegetik. Zeusz a dicsőítő dalt állva hallgatta végig, majd a Hera mellet ti tronszékben helyett foglalt s jobtenyerével a villámbotját végig simította. A tóbbmillio voltos feszültség átsercegett az újjai között s igy keletkezett elektromos inducio következtében az istenek haja egy pillanatra az égnek meredt. Ez a jel a legfőbb hatalom szimbolikus érzékeltetése volt.. Majd igy kezdte: _ ,-Isteni hitvesem, istenek és félistenek: Sohasem állítottam, hogy mindenható es mindenttudo vagyok csupán, hogy első vagyok kóztetek és több és erősebb mint ti összesen.. De tudásom és erőm csak a tietekkel elegendő' ahhoz, hogy feladatomnak megfeleljek.vagyis, hogy a világot rendben kormányozzam. Jelenségekre nézve, amiket nem értek, a ti felvilagositástokat s a szükséges megoldáshoz a t» tanácsotokat kerem s ha az enyém nem lenne elegendő' (ujjait a hatalmi Jelvényén Önérzetesen vegigszikráztatta) , a ti eró'tőket ^is kérem. Egy olyan Jelenséget figyeltem meg az imént, mikor a kertben sétáltam, amit ne értek: a Himalájáról foldrengetó' menydorgéssel, kénkóves füstöt okádva, egy parányi földi test 2?
