Itt-Ott, 1968. október - 1969. szeptember (2. évfolyam, 1-7. szám)
1969-09-19 / 6-7. szám
t ; l. Azt hittük |iz-husz évvel ezelőtt, ho%y bár nehézségek jelentkeznek itt-ott, mégis, az emberiség áltál felállított társadalmi, vallási, erkölcsi és politikai intézmények biztonságos jövőt nyújtanak majd a következő ember-generációnak. Azt hittük, hogy nagyapáink céljaiért, dédapáink imajavai az ajkukon és apáink ellenséggyíilöletével és felszínesen egyoldalú emberszeretetével a szivünkben még unokáinkat is elküldhetjük majd háborúinkba amikor nekünk úgy tetszik. Azt hittük, hogy mindig elég lesz majd kommunistát, vágynácit, vagy kapitalistát, vagy kínait vagy zsidót vagy négert gyűlölnünk: mindig elég lesz majd jóanyákat, a jóistent, jóbarátainkat s a "jobb" embereket szeretnünk, feletteseinket tisztelnünk, jól viselkednünk, kés sei-villával ennünk, idősebb néniknek a villamoson átadni helyünket, esetleg egy-egy vak bácsit átvezetni az útkereszteződésnél a másik oldalra — •ahhoz, ^hogy elnyerjük.az életnek ama szent koronáját és örök üdvösségünket. Azt hittük, hogy Tóth Tihamér "Tiszta /Férfiuság"-ával megoldottuk a nemi kérdést, Marx "Tőke1^-jével megoldottuk a világszocializmus épitését, az atombombával megoldottuk a világbékét. Azt hittük, hogy a Kommunizmus Ígérete eltünteti majd az emberek buta vallásosságát és hogy az Isten utáni vágy majd megszünteti a gyilkos Kommunizmust. Azt hittük, hogy a biblia majd megcivilizálja Afrikát, hogy Lenin útmutatásai majd kitermelnek egy szocialista embertípust, hogy a tízparancsolat majd segít uralkodó osztályainknak csendet és rendet tartani a nép körében. Régi hiteink kevésnek vagy hamisnak bizonyultak, a világ életveszélyben van, az intézményeink által "beprogrammozott" ember szabadulni akar, a bábu vizsgálgatja és nyirbálja drótjait. 2. Mint mikor valaki örökölt egy régi házat és lemegy a pincébe rendet csinálni, úgy vészig sorra napjaink eszmélődő embere nagyapái és apái /néha ükapáiJ/ érintetlenül reámaradt antikjait, szent lin-lomjait, ócskaságait. Nini: itt egy fújtató — kandallótüz vagy a hajlítandó vas tüze szitására használták azelőtt. Nekem már nem kell, de szép darab, ^ide tesszük^a sarokba emléknek, néha jó lesz ránézni. Hát ez a vaspálca? Rabszolgákat szoktak volt vele megbélyegezni — undorító, véres szerszám: ezt kidobjuk, vagy egy múzeumnak adjuk elrettentő példaképp. Hát ez a mécses? Régi,^de szép darab, használható: jó lesz uj Íróasztalomon levélnehezéknek. Itt egy öreg kalapács. Dé jó, hogy nem vettem egyet a múlt héten, mikor kellett volna — most ez nagyon jól jött. Még egy régi számológép is van itt— jó lesz a gyerekeknek játszani. Erről jut'eszembe: vállalatunk számlázó osztályának annyi adatot kell nyilvántartani és oly sebességgel kell a számításokat végrehajtani, hogy feltétlen kell vegyünk egy kompjukért — majd javaslom az 19
