Itt-Ott, 1968. október - 1969. szeptember (2. évfolyam, 1-7. szám)
1969-09-19 / 6-7. szám
osztályvezetőnek. Haj - haj, régi. szép idők; mikor még számológép és, gyors fejszámolás is megjárta: 3. Farditsuk filmfelvevő kamaránkat az„ócskaságai között motoszkáló emberről az értékelő, itelkezo, töprego; erkölcsi, magatartásbeli, lelkiismereti kérdésekben válogató emberre. Nini, itt azt olvasom, hogy a testi szerelem az egy bűnös, szennyes indulatból fakadó, alacsonyrendü, állati dolog, mitől minden fiatal, tartózkodni köteles a házasságig — szegény, szegény régi generáció; hát hogy tudták s miért akarták ezt az egyik legszebb és legemberibb érzést és cselekedetet ennyi, mocsokkal., ennyi embertelenséggel,^ ennyi száraz kény-^ szerrel körülvenni? Erre a negativ értékelésre semmi szükségem; ezt kidobjuk. Szeretjük egymást lelkileg és testileg, mert az jó, szép, értékes, őszinte és emberi, különben is; minden nap szedem a pirulát tehát nem kell tartanunk attól, hogy olyan felelősség szakad a nyakunkba hirtelen és váratlanul, amit egyelőre még nem tudunk vállalni. Hát ez a másik könyv ? Ezt régen arra használták, hogy mindenki azt magyarázza és bizonyitsa belőle ami az ő véleménye szerint^az egyedül üdvözitő igazság, az a cime, hogy; Biblia. Nekem már nem kell, de szép darab, ide. tesszük a sarokba, néha jó lesz belenézni; szép történelmi legendagyüjtemény. Hát^ez a szép hazafias beszéd, amit itt ez a szónok olyan ékesszólóan eldörög? Régen ebekkel sikerült rávenni a fiatalokat arra, hogy^gyűlöljenek más fiatalokat és, hogy ne vegyék észre., hogy saját társadalmukban is vannak nyomorgók meg éhezők és felelőtlen, hataloméhes politikusok, pártvezérek, papok, hadvezérek és diktátorok,^ Hát ebben a szédületesen fejlett mai. üzleti propagandavilágban ez a szónok tényleg azt hiszi, hogy valaki még ezt a tésztát beveszi? Hogy én most habzó^szájjal fogok felugrani és halált követelni azokra a disznó ruszkikra és ^amerikaiakra és vietnamiakra és p.émetekre és arabokra és zsidókra és cschekre és magyarokra? Es hogy sirva fogok kezet csókolni az államelnökömnek, a pártvezéremnek, a papomnak, a tanáromnak, az ifjúsági vezetőmnek, az apámnak? Hát nem tudja ez a szónok, hogy én már eleget láttám, tanultam, hallottam, olvastam, beszéltem, utaztam, konferenciáztam ahhoz, hogy belőlem ilyen hazafias, vagy uszitó,^ vagy téritő, vagy lázitó, vagy prédikáló propaganda-duma már csali csendes mosolygást, vagy alig leplezett haragot váltson ki? Annál is inkább dühös vagyok, mert tegnap kaptam^meg a behivo cédulámat. Ilyenkor, mit csinál az ember? Elsősorban utálom a katonaságot, ahol dróton rángatott esztelen ölőgé-^ pékét képeznek ki, akik csak egyet tudnak, de azt álmukban is; parancsokat végrehajtani. Másodsorban hallottam valamit arról, hogy Nürnhergben mintha azt kérték volna számon a második világháború volt katonáitól, hogy miért nem gondolkoztak és 2o
