Itt-Ott, 1968. október - 1969. szeptember (2. évfolyam, 1-7. szám)
1969-07-04 / 5. szám
I *Jf "MINDENT A ^MAGUNK EREJÉBŐL" (Arónak) (Az alábbi kivonat Dallos Sándor A Nap Szerelmese c. könyvéből való. A regény Munkácsy Mihály tanuló éveivel foglalkozik. A leközölt párbeszéd Bécsben történik a festő (Miska) és az orvosnövendék szobatársa (Engel) között.) "Egy kicsit hallgatott, aztán megállt Miska előtt.- Mesélek neked valamit - mondta nagyon őszintén. - Az én apámnak egy kis füszeresboltja van otthon, az 0 utcában. Úgy örökölte az apjától, az meg a nagyapjától. Az első két fűszerejből tizenkét Engel vágott neki a világnak, az elsőből öt, a másodikból hét. A boltot mindig a legidősebb örökölte, annak könyebb volt. De a többi járta a világot, adott-vett, nyulbőrrel kereskedett, tollal, miegymással, de mire valamire jutottak, mindegyik elmúlt negyvenéves, és belül már fáradt volt. S még akkor kellett valamit alapitani, feleségért birkózni, mert feleség, az kell, s azt minálunk nagyon megnézik. Igaz hogy a jövendő férjet is. Elég hosszan tart, mert a leánynak nemcsak az arcát nézik, hanem a mellét, a csípőjét is, hogy milyen anya lesz belőle, s a szeme fürgeségét, hogy üzletasszonynak beválik-e? De mindenekelőtt azt, hogy mennyit hoz. Szóval a hozományt, hogy mondjuk, forgótőkéje is legyen a boltnak. A férfinak megmegnézik a vállát, a karját, a kézét, a derekát, hogy birja-e a munkát, aztán a szemét, hogy van-e benne emberség, szereti-e majd a családot, aztán . egész őszintén megkérdezik, hogy mennyi pénze van, és mit akar csinálni. Akkor aztán összeül a család, de előbb, persze jobbra-balra informálódik a múltadról. Csak mikor ez mind megtörténik, közlik veled, hogy járhatsz a házhoz. Igen. S közben mindenki figyel. Sokáig nézett a tüzbe, s csak azután folytatta.- Szóval, mire egy szegény zsidó megházasodik, elmúlt negyvenéves, és kap egy húsz-huszonkét éves leányt, aki pontosan tudja, hogy ő nem cifrálkodni megy, hanem anyának és üzletasszonynak egyszerre. Kilenc hónapra itt az első gyerek, aztán a második, harmadik; mindig több, mint amennyit a kis üzlet kibírna. Mert nekünk törvényünk van, hogy a gyermekáldást nem szabad visszautasítanunk. Apám s anyám megszegte a törvényt: visszautasította. Csak ketten vagyunk, az öcsém meg én. Mert az apám nagyon sokat szenvedett életében, s azt mondta: "A nyomorúságból elég, ebből a két_fiuból urat nevelünk, Sári." Anyám azt mondta: "Igen." És vállalták, hogy ez igy lesz. S igy is lett, a rettentő sok munkájuk s három generáció kimondhatatlan sok szenvedés után. A negyedik generáció végre felemelkedik. Azért kell nekem borzasztóan tanulnom, hogy két év múlva a diploma a kezemben legyen. Mert akkor jön az öcsém, a Zsiga. 0 ügyvédnek tanul. 11
