Itt-Ott, 1968. október - 1969. szeptember (2. évfolyam, 1-7. szám)
1969-07-04 / 5. szám
ATILLA Csattog a patkó, az ut pora felleg: Reszkető Rómának tart a sereg. Peng a sok páncél a léptén sok lónak S zörgenek zordul a hun fegyverek. Első az élen, ki atyja a hadnak, Homloka ráncolt s a kardja kivont; Rosszalhat Rómában valamit, látszik S borzasztó bosszúval most nekironts Tegnap még törte a gót hadak gőgjét S rettentő hire már Rómában járs " Attila itt van, a városnak vége,- Élőre, kőre a pusztulás vár...!" "Attila szörnyű és Attila barbár;- Bocskora durva, csak tiprani tud... S ellene szállni már bizik a bátor S százannyi gyáva már hirére fut... ... Bomlik a tájról a köd, mit a távol Messzeség kéje vont Róma fölé; Ferszül a fékszár és torpan a táltos S hadnagyok lépnek a Vezér köré. Félelmes csend van s a hatalmas hadnak Köréből nem rebben parányi nesz? Rómára néz most a dombról a Barbár, Pusztitó parancsot most szövegez... S ámul a vandáli vészre várt város, Amidőn parancsát hallja eképp;- "Vissza! - mert mégis, bár rossz is a lelke., Nagyszerű város ez - és csodaszép...!" Éltető Lajos 10
