Itt-Ott, 1968. október - 1969. szeptember (2. évfolyam, 1-7. szám)
1969-07-04 / 5. szám
Mr. McDonald Riportja A multkorában, mint a Magyar Illúziók munkatársa európai kiküldetésemből visszatérőben az egyik SAS jet utasgépen megismerkedtem egy rokonszenves fiatalemberrel, aki kölcsönös rokonszenv alapján hamarosan -- azt mondhatnám-bizalmas barátommá lett. Kiejtésemről azonnal megállaPitotta, hogy magyar vagyok s mindjárt azzal kezdte a társalgást, hogy most éppen magyarországi riportját késziti s hálás lesz, ha bizonyos helységnevek helyes spellolásában segítségére leszek. "Szintén ujságiró?" kérdeztem, "Hát papírjaim szerint igen," felelte, "a valóságban azonban a kormány kiküldöttje vagyok s a feladatom az volt, hogy- a magyarországi tényleges állapotokat állapítsam meg, mert az eddigi jelentések annyira ellentmondóak, hogy a hatóságok képtelenek kihámozni belőlük a való helyzetet." "No és sikerült tiszta képet nyernie az állapotokról?" kérdeztem. "Well, nézze, legegyszerűbb, ha elmesélem magának a tapasztalataimat, aztán maga állapítsa meg, hogy milyen sikerrel jártams "Mindjárt ott kezdem, hogy — noha szabályszerű útlevelem van, nem mentem át a határon a kijelölt útvonalon, hanem, meg akarván ismerni a drótakadályos és aknamezős zónát is, egyszerűen beszöktem. Well, nem éppen olyan egyszerűen. Mindjárt, ahogy a drótakadály körül settenkedtem, hatalmas farkaskutyák rohantak felém. Volt vagy négy ilyen vicsorgó fenevad s a részükre nyitvahagyott nyilásokon egykettőre kibújtak s nadrágom már veszélyben forgott, amikor csak valami lövésfélét hallottam s nyomban egy hatalmas husadag pottyant valahonnan a kutyák elé, s azok mohón falatozni kezdtek s többett ügyet sem vetettek rám. "Nem kis meglepetésemre hamarosan megjelent egy szovjet tiszt a drótakadály előtt, mosolyogva kinyitott egy előttem addig rejtett ajtót, s udvariasan felszólitott, hogy kövessem. 'Vigyázzon, Mr. McDonald, mert itt aknák vannak elhelyezve mindenfelé, nehogy egybe belebotorkáljon. Kövesse a lépteimet, igy ni, lóugrás szerint.' Mondanom sem kell, roppantul meglepett ez a fogadtatás s nem kevésbé az, hogy a kapitány nevemen szólított. Szóvá sem tehettem meglepetésemet, ő máris magyarázattal szolgált. 'Mi mindenről informálva vagyunk. Tudom, hogy ön álujságiróként kiküldetésben jár a kormánya megbízásából s én rendeletet kaptam, hogy önt fogadjam s lássam el a kivánt információkkal.' Roppant zavarban voltam s még azon törtem a fejemet, hogy mit feleljek, amikor már megérkeztünk az őrbódéhoz, túl a vasfüggönyön... Éreztem, hogy itt csak az őszinteség segit s mindjárt bizalmas jellegüre 6' r~
