Irodalmi Szemle, 2021
2021/11 - TRANSZKULTURALIZMUS ÉS BILINGVIZMUS - Etela Farkašová: A repülés órái (próza Vályi Horváth Erika fordításában )
aki egesz biztosan nem volt vad, soha nem volt gond, ugy latta, par szomszed meg is lepodott, dobbenten hallgattak, aztan vegul valaki megszolalt, hogy ennek mi koze a lakogyules programpontjahoz, mit tett maganak az a kutya, kerdezte, am a legtobben a vad kimondasa utan csendben maradtak, bar akadtak olyanok is, akik elegge megkedveltek Felixet, mert nyugodt, komoly, csendes volt, senki nem mondhatta a hazbol, hogy az ugatasaval barkit is zavar, foleg nem ejszaka, es komoly termeszete ellenere kimondottan baratsagosan viselkedett a gyerekekkel, hagyta, hogy megsimogassak, es amikor szoltak hozza, beketuroen csovalta a farkat, de most miert nem hozakodott ezzel eld senki, miert nem alltak ki mellette, meg is szolalt volna, de nem tudott mit mondani, raadasul megerezte a gombdcot a torkaban, igy inkabb csendben maradt. A jelenlevok kozul valaki megis szolt a karomkodo oregembernek, de az meg se hallotta, amit mondanak neki, felallt a szekrol, es amikor kiment a terembol, diihosen becsapta maga rndgott az ajtdt, meg volt ideje azt kiabalni, hogy ez a kutya akkor is vad, csak feltek rendet tenni... Aznap este sokaig nem jott alom a szemere, a hirtelen tamadas megsebezte, foleg Felix miatt, eddig egyik szomszedja sem emlitett ilyesmit, nem keriilt kozelebbi viszonyba, sem konfliktusba senkivel, de akkor miert tortent meg az, hogy az oregember kirohanasa utan senki nem vedte meg... Mar ejszaka volt, megis ugy tunt, hogy sustorgast hall a ket lakas kozott huzodo folyoso felol, ami bsszekoti az oregember lakasat az ovevel, mintha fel-le jarkalna ott valaki, kivulrol az ajtajat tapogatna, eddig valahogy sikeriilt elkeriilnie a konfliktust ezzel a furcsa ferfival, nem szamitott ilyen fordulatra, ugy dontdtt, igyekszik minel elobb megfeledkezni az esetrol, de tovabbra is aggodalmaskodott, az ajtoban elhangzott fenyegetes folyton a fiileben csengett, majd azok a gyuldlkodd szavak, hogy utasitsak rendre ezt az uri asszonysagot es a vad kutyajat. Keptelen elfelejteni azt a kellemetlenseget, latja maga elott az oriilet hataraig felhergelddott idos ferfit, aki azert is ilyen indulatos, mert a szomszedai leszavaztak, teljesen tisztan latja, hallja diihodt hangjat, mintha ismet ugyanabban a helyisegben iilnenek, es a betervezett javitasi es felujitasi munkalaton vitatkoznanak, remegni kezd, nem erti, miert forditotta minden diihet ellene, ugy tunik, mintha ujra magan erezne a ferfi gyuldlkodd tekintetet. Bar ez meg nem bizonyitek, ugyanugy, ahogy a rozsak sem szamitanak annak, amiket a piacon vett, eliiltette a kiskertbe, es nehany nappal a lakogyules utan kiasva es megtaposva, letepkedett szirmokkal talalt rajuk, szinte akkor is biztos volt benne, kinek a lelken szarad mindez, kiben gyult fel ennyi vegtelen, primitiv duh, gondolta keseruen... De meg ha sikeriil-
