Irodalmi Szemle, 2021
2021/10 - BIOPOÉTIKA - Vigh Levente: Archivált tájak Oravecz Imre Távozó fa című kötetében (tanulmány) / BIOPOÉTIKA
valoban tajat latunk s mar nem egyes termeszeti targyak osszesseget, ott keletkezese kozben ertiik tetten a mualkotast.”22 Ebben a gondolatrendszerben a taj ertelemszeruen csak mint szinre vitt jelenhet meg, es epp a szinrevitelnek a kozeledeseket es tavolodasokat, konstruktiv es dekonstruktiv mozzanatokat surito szimultan osszjatekaban tesz szert egyedisegere, onallosagara - es lesz egyuttal a termeszetre problematlanul mar nem visszavezethetd. Ugyanis a szinrevitelt, irja Wolfgang Iser, „mindig meg kell eloznie valaminek, amit a szinrevitelnek meg kell jelenitenie. Ez a valami sohasem fedheto le teljesen sajat szinrevitelevel, mivel ebben az esetben a szinrevitel sajat maga eljatszasa lenne. Maskeppen fogalmazva: a szinrevitel mindig valami masbdl taplalkozik, hiszen minden, ami benne megjelenik, valami tavollevot szolgal. Ez a tavollevo nem jelenhet meg, habar egy masik, jelenlevo dolog reven jelenlethez jut. A szinrevitel tehat a megkettozodes abszolut formaja, nem utolsdsorban azert, mert nem hagyja lankadni annak a tudatat, hogy a megkettozodes kitorolhetetlen.”2 ’ Amennyiben a simmeli elgondolas szerint a taj nem mint termeszet, hanem mint mu all elenk, ugy az elsosorban nem a termeszet kozvetitesre varo tapasztalataban reszesit, hanem mindenekelott sajat kozvetitesre utalt, technikai es medialis feltetelekhez kotott letmodjara iranyitja a figyelmet. Simmel szerint a taj mint mu(alkotas) nem egyszeruen jelol valami rajta kiviilit, nem alakit ki es nem feltetelez egy behelyettesiteset vagy megfelelteteset lehetove tevo reprezentacios viszonyt. A taj felcserelhetetlen egyedisegere technikai es medialis sajatsagainak kovetkezteben tesz szert, mikent a szinrevitel modjainak bizonyos mertekben programozhato aspektusai sziiksegszeruen eld is allitjak a szinre vitt szemantikai rogzithetetlensegenek nem valaszthato lehetoseget. Ezt is tetten erhetjiik a szoban forgo ket versben. 2 2 100. 2 3 Wolfgang Iser, A fiktiv es az imaginarius, ford. Molnar Gabor Tamas, Osiris Kiadd, Budapest, 2001, 364. Az Alkony minden egyes szava megnyit egy igencsak terhelt asszociacios mezot, emiatt is parbeszedbe leptetheto kolteszettorteneti szempontbol jelentos, egymastol nagyon kiilonbozo koltemenyekkel. A termeszeti szcenika megalkotottsaga es annak szemlelese, s a nap lenyugvasanak motivuma olyan, az ido mulasaval szamot veto, emblematikus koltemenyek szovegemlekere is rajatszik, mint peldaul Petofi Sandor Itt van az osz, it van iijra..., vagy Berzsenyi Daniel A kozelito tel cimu versei. Ugyan az Alkony versnyelvenek alulstilizalt volta korlatozza, de nem sziinteti meg a romantikus hagyomanyhoz tarsitott toposzokhoz altalaban kapcsolodo egyeditettseget es ajelololanc allegorikus olvasatanak lehetoseget; a toposzoktol a targyilagos es targyias versnyelv eleinte elvonja a hagyomanyosan hozzajuk tarsithato affektusokat, latszolag nem nyilvanul meg benne sem erzelmi, sem intellektualis elragadtatottsag - egy meghatarozo eletproblema vegiggondolasaban rejlo tavlat megis megmutatkozik a vers zarlataban. Az utolso sorokban szereplo „nap” homonimiaja
