Irodalmi Szemle, 2021
2021/10 - BIOPOÉTIKA - Csehy Zoltán: Az anya mint növény. Juhász Ferenc Anyaverseinek botanikája (tanulmány) / BIOPOÉTIKA
Az anyatest leirasa az eposz harmadik egysegeben olyan novenyi lettereket nyit meg, melyek egyszerre szakralis-kulturalis metaforarendszerrel felruhazott terek es azok szubverziv benepesitesei. A kozepkori himnuszok tonusabol indazik szet ez a struktura, mikozben a himnuszkolteszet zenei-liturgikus alapjait kepezo ambrozianus es a kalevalai versmertek sajatos szimbiozisainak lehetiink tanui: egyes verssorok szabalyos, jambikus ambrosianusok (pl. „te hervadatlan rozsafa”, 93.), s ezek sokszor teljesen szabalyos, a negylabu trocheus fele inklinalo un. Kalevala-sorokkal vegyiilnek (pl. „ulj a Tuzmadar nyakara, I iilj az osrozsa szirmara, I Vejnemdjnen szakallara” (150-151.). A trochaikus lejtes a himnikus regiszterbe is gyakran atcsap, pl.: „iidvdzlegy drok viragu I feddhetetlen tisztasagii” (93). Ez az ellentetes lejtesviszonyok dinamikajara epiilo szerkesztes egyre nagyobb kontrasztokat generalva elezi ki az ellenpontozast, hiszen a szakralis-himnikus es a pogany-magikus mar a koltoi sejtszerkezet ritmusat is meghatarozza. Az osno, az anyai mitologema megalkotasa az iidvtdrteneti retorika es a himnuszkolteszeti hagyomany toposzait biopoetikai alapallasbol billenti ki a semarendszerbol, s tobbfele szubverziot is letrehoz. Pl. az ember-isten, ferfi-no poziciok szinte blaszfemikus feloldodasat eredmenyezi, amikor az anyat „asszony-Jezusnak” vagy „ozvegy szegeny-Szuz Mariam”-nak nevezi, vagy pl. a rozsamotivumot12 tavlatositja es a barokk eszkatoldgia szenvedelyes kepeibol kreal dimenziokat („halal rozsatuzrobbanas, I orok rdzsa-foltamadas”).13 A rozsa mitikus-magikus pozicioja sajatos parthenogeneziseket indit be, kiilonfele szofuzereket alakit ki, hasonloan Gyongyosi Istvan Rozsakoszoru cimu muvehez, melyben a rozsa es a titok szo egyenesen kompozicios szammisztikat alakit ki: a barokk kolto 15 rozsahoz, az orom, a keseruseg es a dicsoseg rozsaihoz rendel haromszor ot titkot. A „rozsalangrobbanas rozsa” a kozmosz keletkezesenek mitikus dimenzioiba repiti Juhasz verset, es a viragsziilo Szuzanya regi magyar kolteszetbol is jol ismert toposzait egyeni sorsra vetitve applikalja. A rozsa mint osmetafora tokeletes hattermintazat, hiszen egyszerre jelkepezi Szuz Mariat es a szeplotleniil fogant rozsaistent, aki az Omagyar Maria-siralomban „viragnak viraga”-kent jelenik meg, vagy Juhasznal igy: „o, te rozsa anyatoje”, vagy meg egyertelmubben, az Erdy-kodex Maria-toredekere emlekezteto modon: „Viragsziild Szent Sziizesseg”. „Udvozlegy 1 2 A motivumhoz pl.: Heinrich und Margarethe Schmidt, Die vergessene Bildersprache christlicher Kunst, Munchen, Verlag C. H. Beck, 2018. 243-250., Geczi Janos, A rozsa esjelkepei. A kereszteny kozepkor, Bp., Gondolat, 2007,129-144. 1 3 Juhasz Ferenc, Anydm, i. m., 91.
