Irodalmi Szemle, 2021

2021/10 - BIOPOÉTIKA - Németh Béres Csilla: Mielőtt (próza)

leny? Utana nezel, de nem allsz meg. Cipod kerek orrat figyeled, fejedben folyamatosan szamolod: egy, ketto, harom, egy, ketto, egy, ketto, harom, egy, ketto. Gyorsitasz, mintha a ceiba futnal, azonnal egy drias magnes taszitana, nehezednek lepteid. Lassitott felvetel a celrol. Labak, karok felett atvett uralma. A kanyar utan, felfele a dombon megujulsz, szinte ujjongva tor fel a tiidodbol a szel. Autok suhannak at a masik orszagba melletted, s te lassan elered a csucsot, s onnan sodor majd a lendiilet haza. Magadba fogadod a reggeli varos tornyait, kemenyeit. Befordulsz a siittoi marvannyal kirakott polgarhazak koze. Halvanyulo mult, folhdlyagzott terben. Az utca vegen a nagy kek arnyek a lerombolt hazak helyett mar a lakotelepe. Itt van aketreced. Az utolso 10 meteren lelassulsz, megallsz a bejarat elott. Ramosolyogsz a husolo viragokra. A nevtelenarctalan emberek meg csak most indulnanak munkaba, nem leptek ki a lakasaikbol. Majd utanad. Az elkerules sorsszeru. Fel-fellibben egy-egy fuggony az otthonok sotet szemeben. Megkeriilod az dtbejaratnyi tombot, mar csak iitemes lepesekkel, kozben ddrdmbol halantekod, porog szived. Csititod. Mire belepsz a rossz szagu lepcsohazba, legyen csend! Bent es kint. Meg vagy fel ora a tied. Most arcod elettel teli. Most szep vagy. Imadkozni fogsz.