Irodalmi Szemle, 2021
2021/10 - BIOPOÉTIKA - Németh Béres Csilla: Mielőtt (próza)
NEMETH BERES CSILLA MIELOTT Meg alszik a csalad. Csend a te idod. Kikacsazol a WC-ig. Zaj nelkiil probalod intezni, nehogy atszakitsa a reggeli burkot. Epp ezert villanyt se kapcsolsz. A redonyok csikorgo koccanasa is visszafojtott szigoru szemedtol. Egy szelet keksz, egy pohar viz. Meg haloingben nyujtasz a gyerekszoba szonyegen halk szuszogasuk ritmusara. Aztan szoritod magadra a sportmelltartot. Rozsaszin bugyi, lenge felso, rovidgatya, zoknik. A cipon dupla csomo, stopperora. Kulcs a hatso zsebben, de nem zarod be az ajtot. Sertene a kattanas. Ugy fognak aludni, ahogy hagytad oket. Ilyenkor mindenkit megcsalok magammal. Csakketten. A lakotomb oriasi kek arnyeka fujja a hiivost. Amint kiersz a fenyre, nyar van. A szinesz ur gozolgo kavejaval, kis feher kutyaja porazon, a kukatarolo sarkabol meg utanad nez, amikor eppen atlendiilsz a lepesekbol, apro elrugaszkodasokkal egyre szabadabban. Futsz. Ez csoda. Almodban dlomsullyal huz vissza a fold. Es maris figyelsz a legzesedre. Harom szivasra jon ket kifujas, ebbe kapaszkodsz vegig mikozben hagyod, hogy a kepek peregjenek, de ne hatoljanak a szivig. A labak. Nem is gondoltad, hogy ez a sulyos nekirugaszkodas a ternek, ez a folytonos hare es tolatas az idoben, ez futas. Haladsz, es faragod a masodperceket. A hidra fel, es at. A folfele ut a kedvenced. Meghoditani! Gyors es eros vagy, aztan felszabadult lelokodes a csucsrol. Frissiilten fordulsz ra a kerekparutra a Duna partjan. Nezed magad. Szinte mindig ugyanaz az utvonal, ugyanazok a hazak, a mindig mas ugyanaz folyo, es en sem vagyok a folyo szamara valtozo. Mindig ugyanaz a nd vegzete fele. A siralyok szeme. Karokatonak vizes kamponyaka kunkorodik ki, de ezt most nem lathatod. Az egesz. Erted. Es felvillannak az otthoni szinek. A transzformator mdgotti kek a temeto sarkaban. Csalanos barnaja a naplementeben egy szomoru randevu emleke. Pedig elotte tisztara lett mosva a falu. Csak sziviink rozsdaja egett bele a kepbe. Ataramlik a levego, szinte felrobbantja a pumpat. Piros arccal futsz a nap elol, mindig az ujabb kivalasztott pontig. Es rendezed lepteid es legzesed, es megprobalod kihagyas nelkiil tolni magad elott az idot. Hogy leegyszerusodnek a dolgok ket futas kozott, csak egy tires feher folyoso. Aminek a kapujan at izzo dicsfennyel lokodsz, s amikor mar ugatva dol feled a szetkopott feher, ujra dltdznod kell. De most haladsz. Tested gyoz, gyozol a tested felett. Elrugod magad, foldet ersz, es ujra, nem hagyhatod, hogy barmi is. Kepes vagy ra, es ez kell! Mar vegigsurrantal az avaron az arnyekkanyarban, most jon szembe veled az az oriilt rolleres. Egyszer eloszedi a kest a zsebebol, darabokra metel, es megeteti a halakat. De egyelore nem meri, csak bamul rad, mikozben te ugy haladsz el mellette, mintha nem letezne. Talan elhiszi. Es visszafordul. Tuleled meg a gyilkossagot is. Ahogy mar egyet tuleltel. De ott sem a tettetes segitett, csak az ido futott ki a laba alol. Azt hitte, van meg neki, es belefersz az egyenlet megoldasaba. Aztan, mielott utolertek volna, megfordult, hogy veres sziwel szembenezzen a nappal. O futo volt. Ocska sportcipojeben etlen szomjan, ultratavokat futott, ha erezte a bajt.
