Irodalmi Szemle, 2021
2021/9 - Irena Brežná: A világok legjobbika ( regényrészlet, Vályi Horváth Erika fordítása)
dezoskodj! - mordul fel, es tovabb sodorja a tesztat. De addig rancigalom sziintelenul, mig hadonaszo mozdulatokkal el nem hesseget onnan, mint a mihaszna verebeket. Tobbe ne kerdezdskodj anyadrol, ertetted? Azota nem kerdezek hangosan. Inkabb torom a fejem. Kivel is beszelhetnek errol? Apam a bezart irodaja miatt bankodik, ahol o volt a kizsakmanyolo, a batyammal meg csak drokke civakodunk. Elvesz tolem mindent, mint a vereb, de hat nem lohetem le. Amikor a zongoranal iilve klimpirozik, nagyanyam azt suttogja: hires zongorista lesz belole, meglasd! Pedig a batyam milliomos szeretne lenni, es egyaltalan nem akar segiteni az orszagnak. Kover ujjaival igy legfeljebb a kopott bankokat szamolhatja. Talan nem is a batyam, lehet, hogy orokbe fogadtak, vagy talan engem. Felturom az egyik fiokot a masik utan, hogy megtalaljam az erre vonatkozo iratot, amelybol feketen-feheren kideriil: proletar- es partizancsaladbol szarmazom, akiket lelottek a haboruban. Anya mondogatja, hogy nem fogok mindig ebben a csaladban elni, ferjhez megyek majd egy kiilfoldi diplomatahoz, es kiilfolddn lesz egy nagy hazam, tele draga butorokkal, meg lesz ket gyerekem. Csakhogy en nem akarom, hogy egy ellenseg legyen a ferjem, egy burzsoa elem, es nem akarok olyan gyerekeket sziilni, mint amilyen a batyam. A jo oldalon allo partizanokkal es egy falka nemet juhasszal szeretnek harcolni az erdoben. Hol van anya? Ha halott lenne, Jezus Krisztus neveben elfoldeltek volna, es ott lettem volna en is, fekete ruhaban meg fekete kalapban, aminek a karimajan egy fekete rozsa diszeleg. Az egyik kiilfoldi filmben lattam ilyen dzvegyet, a sok ferfi mind szerelmes volt bele, es reszvetet nyilvanitott neki sorban, egymas utan. Ha partizan dzvegye leszek, en is igy akarok oltozkodni. Ha anya halott volna, lenne sirja, vihetnek ra viragot, es legalabb jol kiboghetnem magam. De nem hordhatok fekete rozsat, azt sem tudom, no-e nalunk egyaltalan fekete rozsa, es senki nem nyilvanit reszvetet, aki szerelmes belem. Mindenki ugy tesz, mintha anya sosem letezett volna. Nem ejtik ki a nevet, senki nem mesel torteneteket azokbol az idokbol, amikor meg itt volt veliink, nem emlegetik, mint a halottakat, akikrol csak jot vagy semmit illik mondani, nehogy ejszaka visszajarjanak ijesztgetni. Senki nem ker arra, adjam at iidvozletemet anyanak, senki nem kerdi, hogy van. Halottabb a halottnal. Ha elesem az udvaron, es anyat hivnam, az a hang a torkomban reked, a ny-t pedig mar konynyek kozt nyelem vissza. Oriilt ketsegek keritenek hatalmukba, azon gondolkodom, valaha volt-e egyaltalan anyam, vagy csak en talaltam ki az egeszet. Gyakran szememre vetik, hogy alomvilagban elek, sokat fantazialok. Ez karos - mondogatjak, es kozben komolyan neznek ram. Anya biztosan nem hagyta el a hazankat, hogy ferjhez menjen egy kiilfoldi diplomatahoz. A vamosok jol orzik a hatart, nehogy megtamadjon benniinket az ellenseg. Sok az olyan ellenseg, aki csak arra var, hogy szettapossa a mi csodaszep eletiinket. De mi ezt nem engedjiik - mondta a tanar elvtarsno, erre az egesz osztaly felpattant a helyerol, dobogott a labaval, es azt kiabaltuk:
