Irodalmi Szemle, 2021
2021/9 - Gubis Éva: 1 Móz. 30 (próza)
nezem az imakonyvet, gyereke lehet. Gyongyhazfennyel csillogo feher kemenykotes, aranyozott margoval, meg nincsenek rajta karcolasok. A kepen kislany terdepel rozsaszin ruhaban, barannyal az oldalan, kezeben ostya, ajtatosan nez felfele. En is ilyesmit kaptam elsoaldozasra. Meg foszforeszkalo rozsafuzert. Judit meg aznap darabokra szedte, es a szoba kuldnbozd pontjaira rejtettiik a gyongydket. Este ugy aludtunk el, mintha az urben lebegnenk. Egy vonatbogar maszik az imakonyv gerincen, fel a gyongyhazfenyre. Piros-fekete szinei eliitnek az imakdnyvtdl. Mit keres itt? Nem lenne jobb neki kint a tavaszban? Az Inddhaz utcaban, ahogy a vonatrol jovet setaltunk nagymama haza fele, volt egy jardaszakasz, ami dugig volt ezekkel a bogarakkal. A vonatbogarak paradicsoma, apu ugy mondta, itt van a kocsiszin. A jardako sziirkejevel jobban harmonizalt a sziniik, mint a gyongyhazfennyel. Masztak gyomcsiktol gyomcsikig, negyes vagy akar btos fogatban. Ha az elsot sikerult raterelnem az ujjamra, akkor kovette a tobbi is. Mikor negyes jaratot fogtam ki, szetvalasztottam oket, az elsot apura tettem, mert az elso a csaladapa, a masodikat anyura, az utolso elottit Juditra. Az utolsot megtartottam, betettem a narancsos ridikiilombe. Anyu egyszer azt mondta, hogy tegyem nyugodtan ra az elsot. Apu megkerdezte, hogy mit mond, de anyu nem ismetelte meg, csak horkantott. A pap vegigjaratja tekintetet a gyiilekezeten. Egesz jokepu, igy mar nem csodalkozom a pletykakon. Allitolag minden kornyezo telepiilesen tart egyet, nalunk is. Probalok ugy nezni, mint a kislany az imakonyv boritojan. Istenem, Judit szerencsetlenkedik mellettem. Latvanyosan verem a mellem az en vetkem alatt, hogy le tudjon utanozni. Nem jart templomba, nem elsoaldozott. Juditkanak persze nem kellett, dt igy is szerettek a nagymamak. Nem tudom eldonteni, melyikiik lit el jobban a kornyezettdl, Judit vagy a vonatbogar. Leparkol valaki a templom elott, bombbl a mulatos techno a kocsibol, dsszemosodik az Uram irgalmazzhzal. A basszus razza az ablakmozaikokat, Judit valla rang a visszatartott nevetestol. Rosszalldan hatranezek, ozvegy bolond Josikane epp becsukja az ajtdt. Judit vallan ugy esik a fekete bluz kivagasa, hogy latom a melltartopantjat. Fekete. Alkalomhoz illot vett. Probalom felidezni, rajtam milyen van. Azt hiszem, drapp. Vagy feher. De legalabb nem log ki. Ram nez, elkapom a tekintetem. Megigazitja a bluzat. Reg lattam dt mezteleniil. Mikor lehetett utoljara? Csak nem gyerekkorunkban! Hisz voltunk egyiitt strandolni csaladostul. Megsem tudom felidezni a felnott meztelenseget. Probalom elkepzelni, milyen lehet, de a rancos arc ala minduntalan a fiatal test uszik be kepzeletemben, a szemolccsel.
