Irodalmi Szemle, 2021
2021/7-8 - Kosztrabszky Réka: Az én-elbeszélés sajátosságai Kaffka Margit és Németh László regényeiben (tanulmány)
ga nyoman ratoro erzelmeket.24 Tovabba figyelmet erdemel az a reszlet is, melyben Nelli azon topreng, hogy talan jobb lenne, ha megsem alakulna ki kdzte es Takard Sanyi kozott komolyabb kapcsolat: Nines semmi ertelme: ezt Sanyival folytatni. A szinesznonek jo lehet: ennekem nem ilyen ferfi kell. Mulatni tudok rajta, de ha arra keriilne a sor: valami agaskodik es borzolodik bennem. En mas vagyok, mint Terus meg a kereskedelmiben a lanyok. Azoknak Ernd kepet sem mertem volna megmutatni. Pedig Erno... Igen, a megszoritott makacssagom meg Ernonek is utanakapott. Pedig hat hoi volt akkor mar Ernd? (1/50-51.) Az idezett szovegreszben az egybehangzo es disszonans on-narracios reszek valtakoznak, hiszen kezdetben Nelli azonosul a multbeli enjevel, majd az utolso harom mondatban az elbeszelo en veszi at a szot; ekkor a felidezett gondolatmenethez kepest korabbi idosikba lep vissza, melyben egy Ernd nevu tanarara tesz az utalast, majd az elbeszelo en egyfelol arra reflektal, hogy meg ennek a ferfinak az emleket is felhasznalta arra, hogy meggyozze magat Sanyi kikosarazasanak helyessegerol, masfelol pedig arra, hogy az Erno-iigyet mar a felidezett emlek idejeben is regen lezartnak tekintette. Az idezetet koveto reszekben az elbeszelo visszalep az Erno-iigy idosikjaba, es osszefoglalja kettejuk viszonyanak tortenetet, majd az elbeszelo en osszegzi azokat az erzelmeket, melyeket a ferfi athelyezese, illetve levelezesiik megszakadasa keltettek multbeli enjeben, vegiil pedig kijelenti, hogy bar sohasem szerette igazan Ernot, az emleke megis visszatartja ot mas ferfiaktol. Ebben az esetben tehat nemcsak a kiilonbozo idosikok valtakoznak egymassal, hanem az egybehangzo es disszonans on-narracios reszek is, attol fuggoen, hogy az elbeszelo egy korabbi tudatallapotat kivanja rekonstrualni, vagy pedig a jelen kontextusabol kivan magyarazatot nyujtani a viselkedesere. Mindket elbeszelore jellemzo, hogy a valodi erzeseiket, szandekaikat eltitkoljak masok elol, s ezeket csak az emlekidezd-elbeszeloi helyzetben teszik nyilvanossa. Magda peldaul a „lemondasra kenyszeritett lanyalakok modoraban”25 utasitja el Tabody Endre kereset, hogy varjon ra meg egy kicsit, s erre a tettere a fdhosno igy reflektal: „De nagyon kiilondsen, edesen nyilallt belem ez a nagy, eleven, szent bubanat. Nem adtam volna a vi-2 4 „[...] a haziasszony csak egy puha cipo meg a nagy test mozgasa volt a hatam mogott. Ha engem most megsert, olyan durva leszek, mint meg soha. »Ezert kar volt a kertbe kihivni; elintezhettiik volna ott benn. Nem is magaval, mert ennekem magahoz semmi kozom. Hanem a fiaval. Mar regen tudtara akartam adni, hogy eleg volt a tolakodasbdl.« Attol, hogy csak a mozgasat hallottam, s az arcabol nem lathattam, mifele kertnezesre visz ki: csupa gog es idegesseg lettem. Most azonban nem esett olyan jol, mint elozo este, hogy Terusektol jottem; nem pofogott bennem a szabadulas. Inkabb sirni tudtam volna a megalaztatastol, hogy olyan szegenyek vagyunk.” (1/119-120.) 2 5 Kemenes Grefin, Jastrz^bska, i. m., 22.
