Irodalmi Szemle, 2021
2021/7-8 - A meg nem valósított tervek kísértetként visszajárnak. N. Tóth Anikó: beszélgetése Macsovszky Péterrel / MACSOVSZKY
Amikor cselekmenyben dus regenyt olvasok, es a tortenesek A pontbol B pontba, utana pedig C pontba, majd egeszen a Z pontig fejlodnek, mindig ott kisert benne a gyanu... mit gyanu, egyenesen meggyozodes, hogy az eletnek meg sines ilyen jellege. Olyan szepen osszefugg minden, mintha nem is lennenek vagasok, mint a filmekben. Pedig ahhoz, hogy egy esemeny „elethuen” osszefuggonek, folyamatosnak tunhessen, vagasokra van sziikseg, szoval apro es egyszeru buvesztriikkokre. Ezt valahol mindnyajan jol tudjuk, ezzel nines is semmi baj. A baj ott kezdodik, amikor a filmek es cselekmenyes regenyek hatasa alatt elhissziik, hogy az elet is pontosan igy zajlik, A-tol Z-ig, a megsziiletestol a halalig stb. Igaz ugyan, hogy megszuletiink es meghalunk, de az, ami kozben tortenik, es az, ami az agyunkban jatszodik, nem linearis. Az, hogy az egyik dolog sziili a masikat, meg nem jelenti azt, hogy linearis eletpalyat jarunk be. Aztan baj van azokkal a kritikusokkal is, akik egyik vagy masik regenynek azt vetik fol, hogy nem eleg elethu, nem eleg hiteles. Hat a regeny az nem dokumentumfilm, es tulajdonkeppen egyetlen dokumentumfilm sem szazszazalekosan elethu. A jo szorakoztato regeny (vagy mozi) nem probalja az olvasonak bemeselni, hogy az eletesemenyek ilyen meg ilyen logika szerint vannak osszelancolva. Peldaul a legtobb regenyben es filmben a hosok - es gyakran az antihosok - nem jarnak vecere, nines se hasmenesiik, se szekrekedesiik. Filmekben megfigyelhetd - tisztelet a kivetelnek -, hogy a hosok nem esukjak be maguk mogott az ajtot. Ertheto, hiszen a kamera maskepp nem tudna oket kovetni. A filmesek neha mintha megfeledkeztek volna arrol, hogy letezik vagas is. Ja, persze, ha a filmekben a szineszek mindig beesuknak az ajtot maguk mogott, akkor az mar inkabb elethu lenne, mint muveszi. De engem akkor is zavar a nyitva hagyott ajto. Rengeteg ember a mindennapi eletben sem csukja be maga mogott az ajtot, akar az illemhely, akar mas helyiseg ajtaja legyen az. Van egy olyan gyanum, hogy az ilyen viselkedes a filmekbol szivargott a tudatukba. Ezt a hanyagsagot veszjoslonak tartom. Azzal, hogy nem esukom be magam mogott az ajtot, a kozombossegemet, a megvetesemet, az arroganciamat, a felsobbrendusegemet kommunikalom a kornyezetemnek. Ugyanez a helyzet az asitassal is. Megfigyeltem, kiilonbozo orszagokban, hogy egyre tobb ember nem teszi a tenyeret a szaja ele, amikor asit. Nemcsak fiatalok, hanem az en nemzede-
