Irodalmi Szemle, 2021

2021/7-8 - A meg nem valósított tervek kísértetként visszajárnak. N. Tóth Anikó: beszélgetése Macsovszky Péterrel / MACSOVSZKY

I Sarcangelium cimu 2018-as koteted paratextusa szerint minden szerzo voltakeppen kisa­­jatitja (elsajatitja, hasznalja, magaeva teszi?) mas szerzdk gondolatait, ennek kovetkezteben az olvaso is ugyanezt teszi, azaz egyetlen mu sem volt es nem is lesz autentikus. A nagyon kuldnbdzo teriileteken (a szepirodalmon tul filozdfia, vallas, muveszettortenet, zene, tudo­­many, technika, publicisztika) talalt (nyelvi) targyak, hulladek, limlom, kivagat, (lenyeg)ki­­emeles ujrahasznositasa zajlik tehat? Ami valamifele atordkites is, figyelemfelkeltes is? Szo­­vegek osszeszikrazasa? Egymast erositese vagy eppen kioltasa? I Igen, ujrahasznositas tortenik. Akar szeretjiik az ujrahasznositast, akar nem. Senki nem csinal semmi egyebet, csak ujrahasznosit. S nemcsak az irodalomban, kepzomuveszetben, zeneben, hanem az elet minden teriileten. Van egy konyv, a cime Beg, Steal & Borrow - Artists Against Originality. Szerzoje, Robert Sho­re szamos pelda segitsegevel azt bizonyitja, hogy eredetiseg tulajdonkeppen nem is letezik. Meg Shakespeare is, akinek a kesobbi irodalom annyi mindent koszonhet, sokat kdlcsbnzott, illetve atvett, nem is nagyon valtoztatva a kivalasztott reszleten. Shore az Antonius es Kleopatra peldajan bemutatja, mennyi szot es szokapcsolatot vett at Shakespeare Plutarkhosz Caius eletrajzabol, amelyet 1579-ben Sir Thomas North forditott an­­golra. Shakespeare tulajdonkeppen ujrahasznositotta aregebbi idok irodalmat. Oliver Sacks, a nepszeru agykutato The River of Consciousness cimu konyveben emliti Coleridge-et, a koltot, aki Jean Paul Richter szovegeit fordftotta, es utana, mintha mi sem tortent volna, beepitette oket sajat muvebe. Sacks idezi Mark Twaint, aki egy leveleben idiotikusnak es groteszknek nevezte a plagiumok koriili felhajtast, mivel szerinte amikor az ember beszel vagy ir, nem csinal egyebet, csak plagizal... Osszeszikraztatas - talalo kifejezes. Olyan, mint az iitkoztetes. Valdban, jo lenne, ha valami ilyesmi tortenne a szovegeimben. Szerintem nem az a lenyeg, hogy konkretan milyen szavakkal es hogyan van valami elmondva, hanem inkabb az, hogy a kiilonbozd, gyakran tavoli kozegek­­bol erkezo gondolatok talalkozzanak, iitkozzenek, egyiittszikrazzanak. Ez az a teriilet vagy letsik, ahol (esetleg) megtortenhet valami eredeti. Egyetlen szot, egyetlen mondatszerkezetet sem birto­­kolhatunk, eredetisegiink csak a gondolatok sajatos kombinacioiban nyilvanulhat meg. Vegyiik peldaul a zenet. Nincsenek vegtelen lehetosegei. A zeneszerzo csak egy bizonyos kereten beliil mozoghat: a harmonia kereten beliil. Ami azt tulhaladja, az mar hamis, zajos, zavard es zavaros. Hulladek, limlom, kivagat... Mi nem az? Talan a XIX. szazad epiteszete, amely csak utanozza a barokk, reneszansz, gotikus es antik peldakat? Vagy a reneneszansz epiteszet, amely az okori gorog es romai peldakat hasznositja ujra? Inkabb az az izgalmas, milyen peldakat kovetett az

Next

/
Thumbnails
Contents