Irodalmi Szemle, 2021
2021/7-8 - A meg nem valósított tervek kísértetként visszajárnak. N. Tóth Anikó: beszélgetése Macsovszky Péterrel / MACSOVSZKY
I Sarcangelium cimu 2018-as koteted paratextusa szerint minden szerzo voltakeppen kisajatitja (elsajatitja, hasznalja, magaeva teszi?) mas szerzdk gondolatait, ennek kovetkezteben az olvaso is ugyanezt teszi, azaz egyetlen mu sem volt es nem is lesz autentikus. A nagyon kuldnbdzo teriileteken (a szepirodalmon tul filozdfia, vallas, muveszettortenet, zene, tudomany, technika, publicisztika) talalt (nyelvi) targyak, hulladek, limlom, kivagat, (lenyeg)kiemeles ujrahasznositasa zajlik tehat? Ami valamifele atordkites is, figyelemfelkeltes is? Szovegek osszeszikrazasa? Egymast erositese vagy eppen kioltasa? I Igen, ujrahasznositas tortenik. Akar szeretjiik az ujrahasznositast, akar nem. Senki nem csinal semmi egyebet, csak ujrahasznosit. S nemcsak az irodalomban, kepzomuveszetben, zeneben, hanem az elet minden teriileten. Van egy konyv, a cime Beg, Steal & Borrow - Artists Against Originality. Szerzoje, Robert Shore szamos pelda segitsegevel azt bizonyitja, hogy eredetiseg tulajdonkeppen nem is letezik. Meg Shakespeare is, akinek a kesobbi irodalom annyi mindent koszonhet, sokat kdlcsbnzott, illetve atvett, nem is nagyon valtoztatva a kivalasztott reszleten. Shore az Antonius es Kleopatra peldajan bemutatja, mennyi szot es szokapcsolatot vett at Shakespeare Plutarkhosz Caius eletrajzabol, amelyet 1579-ben Sir Thomas North forditott angolra. Shakespeare tulajdonkeppen ujrahasznositotta aregebbi idok irodalmat. Oliver Sacks, a nepszeru agykutato The River of Consciousness cimu konyveben emliti Coleridge-et, a koltot, aki Jean Paul Richter szovegeit fordftotta, es utana, mintha mi sem tortent volna, beepitette oket sajat muvebe. Sacks idezi Mark Twaint, aki egy leveleben idiotikusnak es groteszknek nevezte a plagiumok koriili felhajtast, mivel szerinte amikor az ember beszel vagy ir, nem csinal egyebet, csak plagizal... Osszeszikraztatas - talalo kifejezes. Olyan, mint az iitkoztetes. Valdban, jo lenne, ha valami ilyesmi tortenne a szovegeimben. Szerintem nem az a lenyeg, hogy konkretan milyen szavakkal es hogyan van valami elmondva, hanem inkabb az, hogy a kiilonbozd, gyakran tavoli kozegekbol erkezo gondolatok talalkozzanak, iitkozzenek, egyiittszikrazzanak. Ez az a teriilet vagy letsik, ahol (esetleg) megtortenhet valami eredeti. Egyetlen szot, egyetlen mondatszerkezetet sem birtokolhatunk, eredetisegiink csak a gondolatok sajatos kombinacioiban nyilvanulhat meg. Vegyiik peldaul a zenet. Nincsenek vegtelen lehetosegei. A zeneszerzo csak egy bizonyos kereten beliil mozoghat: a harmonia kereten beliil. Ami azt tulhaladja, az mar hamis, zajos, zavard es zavaros. Hulladek, limlom, kivagat... Mi nem az? Talan a XIX. szazad epiteszete, amely csak utanozza a barokk, reneszansz, gotikus es antik peldakat? Vagy a reneneszansz epiteszet, amely az okori gorog es romai peldakat hasznositja ujra? Inkabb az az izgalmas, milyen peldakat kovetett az
