Irodalmi Szemle, 2021

2021/1 - LENGYEL - Inga Iwasiów: Az utolsó út (próza, Danyi Gábor fordítása) / LENGYEL

haboru lesz”. Honnan veszem ezeket az intelligens riposztokat? Mindenesetre leginkabb senkinek sem adjuk tovabb. Magamhoz vennem, ha anyanak ilyen iranyu kivansaga volna.

Miert olyan fontos az oltozet iigye? Biztosak akarunk lenni benne, hogy megelegedessel nezne tiikorbe. El akarjuk hinni, hogy jol nez ki. Akkuratusak akarunk lenni, egyszer az eletben.

Osszeomlottam, a temetkezesi vallalatnal ellendriztem, vajon a fogason ez a szep, kek-feher nyakkendo log-e, a bordo beiitessel. A nyakkendot nezegetve fel kellett volna figyelnem arra, melyik oltonyt hoztam magammal. A hozzajarulas, az idegeskedes, a szuk atjaras a kiallitott koporsok kozott, a tiirelmetlen noszemely, aki a temetkezesi vallalat vezetoje volt. Foliaba tekerve az egesz, jol van. Hogy tudtam a kapolnaban megis figyelmen kiviil hagyni az ilyesmit, borzalmas gondatlansag, ami a stilizaciot illeti. Elkepzelem a fordulatot a cselekmenyben, hogy apa atoltozteteset kdveteljiik. Meg azt is el tudom kepzelni, hogy reszt veszek benne, mert anya megprobalja maga levenni rola a zakot, igy nekem is segitenem kell, felrehajtani a ruha szarnyat, behajlitani a kezet, begombolni, jobban illo nyakkendot kotni a nyakaba. Lehuzni a cipojet, es ujra raadni. Elkepzelem, megdrizve a lelekjelenletem.

Forditotta Danyi Gabor