Irodalmi Szemle, 2021
2021/7-8 - James Bowen: Hajatok cirókálja; Az utolós palló; Néha még fáj; Szuvenír (A Jozef Varnusz szlovák fordításában megjelent verseket Mészáros Tünde ültette át magyarra) / MACSOVSZKY
JAMES BOWEN HAJATOK CIROKALJA Fiatalember, lattalak, teged meg a lanyt... Cikaztatok a viragzo lankan - rettegve hajolt felre fuszal, es remegett comb; zsakmanyod melle: ah, hogy tancolt a ket domb. Es akkor - miert is nem tettem igy, nem tudom - kitortem volna rejtekembol... Szembe veletek, szettart karral, tagra nyitott szemmel, szajamat tatva szelnek, a szel-lepelnek mind... Rohantam volna szembe; vagyam, hogy foldre gyurjelek melybol, mirigybol bukott volna fel, mohon es felszegen. Vegye testetek fu es viraglepel! Gurultunk volna osszegabalyodva, orrom hoi a tiedbe utom, hoi egy lanyhonaljba... Akar el is - miert ne! - zavarhattatok volna, trefas riadassal... De nem am messzire! Csak ugy, hogy nyelhessem tovabb jatekitok; ujjait, ahogy furulyad motozni kezdik. Fiatalember, lattalak, lattam, mit cselekedni ott a rezsun mertetek! De talan - csitt! Talan kepzeltem csak az egeszet. igernem nem kell senkinek, hogy holnap ujra itt leszek - de, hogy tudjatok: az a hang, a bokrok homalyabol, az a furulyame; hajatok cirokalni fogja.
