Irodalmi Szemle, 2021
2021/6 - Darabos Enikő: Pastiche és test - az Emlékiratok könyve hagyományviszonyai (tanulmány)
Az is zavarba ejto, amikor az elbeszeld megtereserol irva azt allitja, hogy „[a]z Istenhez megtert emlekiratiro sajat eltevelyedeset elemzi, hogy elnyerje a kegyelmet, tehat a let ertelmet transzcendens tamasz nelkiil kereso embert mutatja be”.72 A mondata arra utal, hogy Dobos amolyan Szent Agoston-i vallomastetelkent tekint a nevtelen elbeszelo szovegeire, elsosorban az emlekiratara, melynek ily modon az a feladata, hogy a bunds multat a kegyelem eleresenek celzataval elemezze, vagyis hitelessegben feliilmulja sajat regenyenek muveszi teljesitmenyet. Legalabbis Dobos szerint. A kritikus meglatasait kovetve a homoszexualis vagy nem egyeb, mint a bunds mult egy alakzata, melyet az emlekirat „eltevelyedeskent” reflektal. Dobos olvasatat reszben tenyleg indokolhatja az a retorika, mely kizarolag hetereoszexualis aktusokhoz rendel a regenyben Isten-kozeli elmenyeket. A megteres kegyelmeben reszesiilo nevtelen elbeszeld ilyen nezopontban mind regenyet, mind pedig emlekiratait az isteni megbocsatas tudataban irja a Duna menti kis faluban. Ez tukrozddik vissza abban a retorikai dontesben, melynek hatasara az altala megkrealt Thomas Thoenissen jegyesevel valo szeretkezeset ugy reflektalja, hogy „Isten tenyeren iilhettunk akkor, ott” (EK. 65.). Hasonlokeppen lesz vallasos szemlelete „aldozatava” az emlekiratban a Theaval atelt csok, melynek hosszu, elettani leirasa Isten onszemleletenek teofaniajaban tetozodik: „mintha az egymasba forduld szajbarlangok sotetjeben Isten egyik szeme Isten masik szemebe tekintene” (EK. 428.). Dobos szamara azonban mindez szepen belesimul a kizarolagos erkolcsi normakent elgondolt normativ, heteroszexualis szerelem magasztos gondolataba, es a test nagyon is anyagi reprezentacioja, mely a leirasokat kovetkezetesen a magasztos jelentesreteget kikezdo, szubverziv korporealitas szemleleteben tartja, szamara nem kepez aggalyokat es nem tekintendo masnak, mint a mult tevedesenek. Meg akkor is, ha Thoenissen szamara Isten a jegyese „mellenek kemeny bimboja” (EK. 65.) kozvetlen szintaktikai kontextusaban jelenik meg. Ertelmezesemben azonban epp ez a hangsulyos korporealitas szubvertalja azt az ideologikus nyelvhasznalatot, mely a regeny elbeszelojenek vallasi szemleletebol adodik, es eles kritikat gyakorol a prousti, Thomas Mann-i stilus retorikai reziduumai fblbtt anelkiil, hogy megkepezne egy „felettes szintet”, egy olyan au(k)toritast, mely iranyithatna ennek a szdvegmukodesnek a mozgasat. Ugy ertelmezem test es pastiche viszonyat, mint ami az ironia „forgoajtajaban” tartja az olvasatot, es a befogadora bizza, melyik szovegkijaraton hagyja el a regeny teriiletet. 7 2 Dobos, „Valaki figyel”, 71. Kiemeles az eredetiben.
