Irodalmi Szemle, 2021
2021/6 - Rácz Boglárka: Fölfeslik valami a kéken át (regényrészlet)
RACZ BOGLARKA FOLFESLIK VALAMI A KEKEN AT (REGENYRESZLET) lea neni a padsorok kdzott lepked, azt mondja, ha innentol valaki nem veszi komolyan a dolgat, akkor nagyon konnyen ugy jarhat, mint azok, akik csak masokat bosszantani jarnak be tanulas helyett. Foldsleges tobbes szamot hasznalnia, mindenki erti, hogy Elizre celoz. A legtobbet az utolso padsornal idozik, lassan, kimerten halad, Nora vallat teljes erobol hatrafesziti, rajta hagyja a kezet, Nora turi, latom rajta, hogy ugy tesz, mintha nem fajna egy kicsit sem, aztan egy tul hosszu sohajtassal leleplezi magat, amikor lea neni vegre enged a szoritason. Mit nem lehet erteni, az egyenes haton, kerdezi, mikozben a tekinteteben megvillan valami, amit ott, akkor, nem tudok megnevezni. Alantassag, masok kimeletlen leigazasa. Csak kesobb jutnak eszembe a szavak, amikor a klorszagu medenceben megalias nelkiil uszom, mig az uszdmester ram nem szol, hogy hamarosan zarnak. Eva neni sziinetben szembejon velem a folyoson, halkan kdszondk, o megkerdezi, festettem-e valamit nyaron. Semmit, valaszolok, a beszelgetes itt megszakad, Eva neni egy csapat hangoskodo flu fele indul, mire odaer, mar abba is hagyjak a zajongast, a dolgok neha csak ugy veget ernek, befejezzuk a festest, az ellenallast, beletorodiink abba, hogy nem csak igazsagosan alakulhatnak a dolgok, igazabol a gyerekkort hagyjuk magunk mdgott ezzel, ezt ott is tudtam mar, a huvos, nyirkos folyoson. Egy darabig meg Eva nenit nezem, aztan visszamegyek a tanterembe, Nora hangtalanul sir, nem ugy, mint anyank, a teste nem razkodik, meg mindig hatrahuzza a vallat, a konnycseppeket nem tudja visszatartani, de szinte azonnal letorli a kezfejevel. Igazabol sajnalom, hogy nem festettem semmit, honapokig probalok visszatalalni a kepzeletbeli lenyeimhez, de valamiert nem sikerul. Az uszodaberlet egy alkalomra ervenyes meg, a furddruham nalam van, elindulok, ellogom az utolso orat. A viz hidegebb a szokasosnal, allok a lepcson, figyelem, ahogy lassan libabdros lesz a testem, jobb lenne egy mozdulattal belevetni magam, megsem teszem, Kisbeka tud igy fazni telen, a fogai osszekoccannak, en csak reszketek, aztan mikor mar mellkasig er, egeszen jo, ellokdm magam, a viz megtart, mint a madarembereket a levego, pedig ok sulyosabbak nalam, legalabb ezerszer. Szeretnem, ha vegre megvaltozna valami az eletiinkben, de biztosan nem fog, anyank egyszer belefarad a kudarcaiba, Kisbeka a rohamokba, Gusztav pedig elidegenedik toliink, a tavolsag ilyen, en itt kuporgok az uszomedence szelen, o talan a tengerparton, a tenger biztosan sokkal hidegebb, es Gusztav nem gondol bele, mennyire varom, hogy minel hamarabb jojjon.
