Irodalmi Szemle, 2021
2021/5 - TSÚSZÓ - Lakatos-Ramirez Szandokán: Tsúszó és Sándor fia vagyok én (közreadja: Hizsnyai András) (elbeszélés) / TSÚSZÓ
a csempebol eldmaszo porcelan kupidok festett orcacskain, zold szemeikbe meredve melyen, elmelyitve magukban a kozonseg gondolatat, a letiik igazoltsaganak erzeset, a megfigyeltseguk biztonsagat, lassan lehamoztak magukrol a tobbes szamot, bevallottak maguknak, vadul kacsintgatva egymasra, legbensosegesebb titkukat: o maguk egyikiik se. Egyikiik sem volt Tsuszd Sandor. Tsuszd Sandorrol meg csak nem is hallottak. Amint erre raeszmeltek, termeszetesen felpattantak egymas olebol, es nagy pironkodva, hapogva magukra rangattak gatyaikat, majd rovid idon belul mindharman munkahelyet valtottak, az abszurd helyzet kinossagat feledni nem tudva. Kozben egy buvesz otven ewel ezelott kartyatriikkot mutogatott a gyerekeknek a Popocatapetl tulso oldalan, Pueblaban. Vagy harmincan bamultak ot a foldon iilve, ki-ki a nyalat folyatva, masok takonyevessel kiegeszitve a vizualis elmenyt. A sziilinapos kis Corrina valaszthatta ki a kartyat, es a Jolly Jokert huzta, ez fog majd eltunni es megjelenni ujra, ez lesz a fokusz, mindenki erre osszpontosit majd, mikozben a szinfalak mogott a varazslat zajlik. A gyerekek neztek a Jokert, a buvesz szettepte haromfele. Felemelte az elso harmadot, es azt mondta: „Dikush tjeter!”- majd rafujt, es a kartyadarab eltunt! Felemelte a masodik harmadot es azt mondta: „Altcineva!”- majd rafujt, es a kartyadarab eltunt! Felemelte a harmadik harmadot es azt mondta „Quelqu’un d’autre!” - majd rafujt, es a kartyadarab eltunt! A kis Gomez elkezdett bogni, de rajta kivul mindenki mas meredten nezte a mutatvanyt, meg a kis virsliujjak is megalltak az orrokban. A buvesz csukott szemmel allt, merev kezeben meg mindig a kartyat tartva, a puebldi levego megdermedt, mint tortan a zsele, Gomezt kivitte az anyukaja a kertbe, nyugtatgatast lehetett hallani kintrol, ket apuka lufifujo versenyenek szuszogasat, valaki cigarettaval kinalt valaki mast, beszallt egy mehecske es beakadt a redony moge, a gyerekek lassan elkezdtek mocorogni, sugdoloztak egymas kozott, Gomezke a nyugtatas hatasara magasabb regiszterbe valtott, kipukkadt egy lufi, a masik vegen levo ferfi hangosan felkialtott - Mierda! -, valakik felkacagtak, a mehecske kitalalt a redony mogul, de az ajtot elvetette, es most modszeresen, nagy iveket irva lefejelt mindent, ami utjanak dsztonos spiraljaba akadt, csengett egyet a vazan, a faliora iivegen, tompan koppant a falon, es leesett egy pillanatra, a gyerekek egyre nyugtalanabbak voltak, Hernandezke elovett kezeslabasa zsebebol egy dinoszauruszt es harapdalni kezdte vele Pablo vallat, a buvesz meg mindig mozdulatlanul allt, Valencianak pisilnie kellett, es felallt, hogy megkeresse anyukajat, ezzel vegleg megtorve az ajtatos varakozast, es a gyerekek meg remenykedo reszen eluralkodott az a keseru erzes, a kielegitetlenseg erzese, amit aztan eletiik soran boven lett idejiik megismerni, kiveve Valenciat, aki anyukajaval hazafele tartva autobalesetben meghalt. Mindenkinek ramaszott tehat a szivere a kulimasz, csak
