Irodalmi Szemle, 2021

2021/5 - TSÚSZÓ - Lakatos-Ramirez Szandokán: Tsúszó és Sándor fia vagyok én (közreadja: Hizsnyai András) (elbeszélés) / TSÚSZÓ

mar nem annyira biidosek, egy kis viragolajat eleg lenne cseppenteniiik az olajlampaba, es maris kibirhato lenne, ott dsszebujnanak a paplan alatt, melegitenek egymast, tdmogethetnek az allatokat estenkent. Annak a bolond Anninak ugyis olyan keptelen otletei vannak mindig! Egyszer azt akarta, hogy tiz par kecskegidaszarvbol faragjon pici labakat, es azt drotozza ra egy kigyora! Meg kis piros borcsizmakat is varrt neki hozza! Remek otlet! Meg is fogja csinalni... Majdnem van is hozza eleg szarva - falvakban az ilyet konnyu beszerezni -, viszont kigyot minel nagyobbat kell talalnia, errefele vizisiklora van leginkabb eselye, viszont a himek abbol tul picik, egy ven nosteny kene ehhez, egy igazi nyanyakigyo. Eszebe jutott, hogy pont igy deltajban aktivak, es ugy dbntott, le is szalad a tohoz szetnezni. Noteszet zsebre vagta, ha varnia kene valahol, addig is tudjon legalabb, ugymond, modelleket rajzolgatni. Jo par ilyen otletet gyujtott mar ossze a kozel ket evtized cirkuszi szolgalata alatt. Volt egy nyula, aminek az egyik fiile kihuzhato volt es dsszecsomozott, szines zsebkendok voltak raerdsitve, mint amilyeneket a buveszek szoktak a kabatujjukbol elohuzni; volt egy nyestje, amit felbevagott, kozepebe legszekrenyt, szajaba sipokat epitett, es igy egyfajta szdros harmonikanak lehetett hasznalni; es persze ott volt a kis ruhakba feldltoztetett egercsalad, akik egy forditott kemenykalapot emeltek fejiik foie, lathatdan nagy erofeszitessel, es az elottuk valami rejtelyes okbol olasz peknek bedltdzott csaladapa, aki rojtos kis rikkancssapkajat gyurogetve, alamizsnaert kdnydrgott - ezzel a szoborcsoporttal szokott koldulni. Idovel kis kemencet is epitett neki, amibol apro pizzat lehetett kivenni mokkaskanal meretu peklapattal, bar maga sem tudta, mikor kbtelezdddtt el e mellett az olasz pek szal mellett, de nagyon megtetszett neki. Ahogy atvagott a taboron a to fele, az allatok kvartelyan vezetett keresztiil utja. Amugy is szeretett erre jonni, imadta az allatokat, jobban is, mint az embereket - erthetoek voltak, ugy gondolta funkcidjuk, celjuk van: egy tigrisnek nem kellett azon gondolkodnia, bankar vagy fenevad legyen-e, elete determinalt volt. Az allatok nagy resze nem vergodott multjuk demonjai kozott, nem allt tetovan ezer vetitett jovokep bizonytalan en-formai elott, vagy nem sanyargott a jelenben, erzelmek altal ragva. A legtobb allat mindig tudta, hogy kicsoda. Donteseik vagy jonak, vagy rossznak bizonyultak, de sosem fordult eld, hogy a pillanat mar telteben iiresen csengjen, hogy ugras kozben, a levegoben kelljen azon agyalniuk, ki lesz az, aki a foldre er, hany vegtaggal, es lesz-e benne csont, ami torhet. A gondolat vegere pont Teleza, a csimpanz ketrecehez ert, es megalit nala, hogy puszit adjon neki - igy volt szokasa.