Irodalmi Szemle, 2021
2021/1 - LENGYEL - Marcin Wicha: Nevetni a megfelelő pillanatokban (próza, Danyi Gábor fordítása) / LENGYEL
A piros kezeslabast viseld fazonok egyik labukrol a masikra allnak. A doktornd, mint egy gyik, mozdulatlanna merevedik. Nines hely. Nines mit tenni. Nem tud segiteni. A piros kezeslabasok nem akarjak feladni. Langyos az este. Nem akarjak a gyanus rakomannyal korhazrol korhazra jarva tolteni. Vita kezdodik. A piros mond valamit a korhazrol meg az ellatasi kotelezettsegrol. A doktornd meg, hogy ot ne oktassa ki. Vegso soron akar meg ismerhetnenk is egymast. Lehetnenek kozos ismeroseink. Eljarhatnank ugyanazokra a helyekre. Lehet, hogy valakinek a novere, unokatestvere, baratnoje. Most mondok valamit, eszrevetelezi, hogy itt vagyok, es errol a vizszintes alakrol a hordagyon - errol a bezs szinu pleddel letakart alaktalansagrol - e problemarol - kideriil, hogy maga is ember. Anya egesz eleteben ezt tanitotta nekem. Gyakoroltatta. Eljott a pillanat, itt az ido. Meg kell probalnom. O, hu anyanyelvem, valamit raktam elebed - nem emlekszem, mit - jojj, es segits rajtam, mikor oly nagy sziiksegem van rad.3 Valahol olvastam, hogy a szemebe kell nezni... Vagy forditva: hogy nem szabad a szemebe nezni. Mindenesetre a szemevel valami. Meg hogy embernek kell tekinteni az aldozatot. Igen, ez A bardnyok hallgatnakban volt. Amikor eljon a vegso pillanat, csak a krimikre lehet szamitani.- Tudja, holgyem - kezdem -, en is az eutanazia hive vagyok... (Zero reakeid). ...de muszaj ezt az en anyamon elkezdeni? (Zero reakeid). 3 Utalas Czeslaw Milosz Moja wierna mowo cimu versere, amelynek kezdd sorai Kerenyi Gracia forditasaban igy hangzanak: „O hu anyanyelvem, I teged szolgaltalak. I Talacskakban szineket raktam eled minden ejjel, / hogy legyen nyirfad is, szocsked is, meg pirokod, / megorzo emlekezetembol.”
