Irodalmi Szemle, 2021

2021/4 - ÁRTÉR - Mizser Attila: Teresülés (esszé) / ÁRTÉR

MIZSER ATTILA

TERESULES

„S gyilkos gyorsasaggal telik meg az arter S lobogva, pattogva eji tuzek mozdulasa Vervorbs alakokat kergetfel mifelenk...” (Fust Milan)

Bizonyos szempontbol mindig kellene egy aspektust rdgziteniink. Hogy mikepp lattuk a koriilmenyeket akkor, es mi rajzolddott ki ott. Mert tortent es tortentetett. Ha errol meg nem is szolnak pontosan kronikak, antoldgiak, tudositasok... stb.

Igy a Szemle tajan, teren es placcan is. Lett tabora, napja es dija. Hogy rogzitsen, hogy alatamasszon es maradjon. Hagyjon nyomot. Visszakovethetd legyen. Ne tunjon el. Amire nezni lehet. Ahol van mod eszlelni a lenyomatot, amire lehet kacsintani. Mert ez alakulas, teresiiles es teljesiiles mar. Ha nem is be. Hivhatjuk akarhogy, de jelet hagy. Ureget vaj. Am it lehet egy ideig ignoralni majd, de aztan akarva-akaratlanul hozza kell visszaterniink. Belemegyiink. Huppanunk. Lepiink. Mert nyoma van, nyoma lett, es illik a koordinatak menten erezni, hagyni, hogy erzddjon, mert kell az ilyen. A hely. Mit ne mondjunk, meder. Mi az arter maga. Mi maradjon. Mi keriiljon ala. Mit is teritsen magaba. Mit is hagyjon foie.

Bemeres. Felidezes. Visszagondolas. Valtozo. Ezeket a rezdiileseket kell egysegesiteni. Ertekelni. Mert nines regi meg uj. Hisz mindig volt olyan, hogy a szazadeld irodalma es a kortars irodalom. Ez van. El Clasico. Se tobb, se kevesebb. Ez itt az arany. Ez itt a szoras. Ez itt a tet. Az odds. Ezeket az elhajlokat, szorzokat kell majd osszehangolni egyszer. Megvarni, mig dsszefolyik az ido. Mig osszeer felette a viz.

A teret mindig is alkotok formaltak. Ar elott es ar utan. Bearazva azt az idot, amelyet olvasokent, kortarskent megelunk. A mi rovidke multunkat nezve talan olyan neveket emlithetiink, a teljesseg igenye nelkul, mint Baranyai Dora, Csillag Lajos, Czucz Eniko, Hajtman Kornel, Hizsnyai Andras [Andrung Heinzelmann], Juhasz Tibor, Mellar David [Kozmar Klara], Plonicky Tamas, R. Nagy Krisztian... stb.