Irodalmi Szemle, 2021
2021/1 - LENGYEL - Mészáros András: Kételkedők breváriuma (részlet)
Broussont tovabb olvasva kiderul, hogy volt France-nak egy masik beszedmodora is: az un. koznapi beszelgetes. Ami, ugyebar ugyancsak monolog volt, mert a beszelgetotarsnak a hallgato szerepe jutott. Ez az eldadasforma azonban nem eldre elkeszitett es poenra kihegyezett volt, hanem nagyon lassan, dadogva, ellentmondasokon keresztiil indult el, es utana talalta meg belso logikajat. Utana viszont kerlelhetetleniil jarta be az osszes lehetseges utat, hasznalta fel az osszes odaillo idezetet, a megfelelo hasonlatokat, es vonta be a vonatkozd filozdfiakat. Ehhez jegyezte meg Brousson, hogy amikor egy ilyen tobboras „tarsalgasbol” felkelt, olyan kimeriilt volt, mintha a nemzeti konyvtar teljes allomanyanak tartalmat a fejebe bntottek volna. Ez mar nem az a stilus, amelyrol Zweig irt. De talan intellektualisan izgalmasabb. Generaciok. Romain Rolland, Wagnerrol irva, es arrol elmelkedve, hogy a 19. szazad erne zeneszerzo zsenije ugyanugy el fog felejtddni, mint a barokk es a klasszicizmus nagy alkotoi, beleiitkozik abba a kerdesbe, hogy mi maradhat meg a multunkbol. Kiinduld tetele ugyanis az, hogy az o generacioja erkolcsi energiait es a vilaggal szembeni ellenallasat Wagner zenejebol is meritette. Kozben azonban a vilag kerekei forognak, es ujabb, mas elvek, esztetikai elkepzelesek uraljak a fiatalok lelkiiletet. Wagner is bekeriil a panteonba, es olyan osszefuggesek kozott jelenik meg a ma szemleloje elott, amelyeket mar csak a beavatottak szamara vilagosak. Ok, a beavatottak azok, akik ezt a multat meg akarjak menteni, mert ugy velik, hogy a tortenelem nemcsak az aktualis jelen, hanem az azt megalapozd mult is. A kerdes azonban az, hogy a multban megjelend „koreszmek” atmenthetok-e a jelenbe, esetleg a jovdbe. Vagy pedig ezeknek az eszmeknek a hordozoi es valldi valamilyen kovuletkent mutatkoznak meg a jelen generacioja elott. Ugyanis a generaciokat nem a korosztalyuk hatarozza meg, hanem azok az eszmek, amelyekbol az „erkdlcsi energiajukat” meritik. Es ha azok az eszmek kimerultek, akkor „uj erkdlcsok” jonnek. Azok szempontjabol pedig a regiek nem csak avittak, hanem nevetsegesek is. Az uj generacio harsany rdhogessel szokott bucsuzni a megeldzotdl. Csupan az a gond, hogy rdhogni nem azok szoktak, akiknek van humorerzekiik. Es meg ez a kisebbik baj. A nagyobb az, amikor ez az ugymond uj generacio a megelozo koreszme felretett, mar akkor is idejetmult elemeit tamasztja fel, es azokra akarja epiteni erkolcseit. Talalkozik-e akkor a tortenelmi ido a neki megfelelo, ot tamogato, de ugyanakkor rombolo erkolcseivel es szellemi energiaival?
