Irodalmi Szemle, 2021
2021/3 - ERDÉLYI METAMODERN - Murányi Sándor Olivér: Rókafogta rókamentő (próza)
MURANYI SANDOR OLIVER ROKAFOGTA ROKAMENTO Kecskeszallas fele tartunk Lukacs vadorrel, amikor a tizenegyes kilometerkovet elhagyva arra leszunk figyelmesek, hogy elottunk egy, veliink szemben ket auto all az uton, amelynek kozepen egy kistermetu vad vonaglik.- Roka! Eppen most iitottek el! - kialtok fel a meglepettsegtol. Lukacs vador megallitja a terepjarojat. Kiszallunk. Mogotte haladok. A rokakdlykbt dt ember allja koriil, de senki nem mer hozzanyulni, hogy behozzuk az utrol. Kozel lepek hozza, leguggolok, bal kezemmel osszeszoritom a ket allkapcsat, jobb kezemmel a farat fogom meg, majd felemelem, es elindulok vele. - Vadat nem fogunk meg! - int Lukacs vador, de ezuttal nem hallgatok ra, hanem elindulok a sebesiilt allattal le az utrol. - Allatorvost kene hivni, vagy itt a vaddri fegyver, hogy ne szenvedjen - szolok vissza erdei mesteremnek. A rokakdlydk lathatdan alelt allapotba keriil, erzem, hogy nem tudna tartani mar a fejet, engedi, hogy szoritsam az allat. Vagy harminc metert haladhatok vele, amikor hatrafordulok, hogy lassam, Lukacs vador kovet-e minket, de d csak fejet csovalva all. Ekkor dobbenetes dolog tortenik. A vad a semmibol eled ujra, kitepi szajat a kezembol, es jobb csuklomhoz kap. Tueles fogai a csontomig hatolnak. Felorditok a fajdalomtol, mire masodszor is odaharap, majd megfordul, balra billen, es a csont menten szo szerint kettehasitja a negyedik ujjam. - Segitseg! - uvdltdm sokkos allapotban, majd megragadom az allat allkapcsat es szetfeszitem. Erre mar Lukacs vador is ott terem: - Ne old meg, szetszakitod az allat! Akkor minek mentetted idaig? - Osszecsukom a rokakdlydk szajat, es eldobom magamtol. A magahoz tert allat harom labon szalad, eltunik a bokrok kozbtt. Leguggolok, es tovabb orditok a fajdalomtol. A ver mindket kezembol patakokban omlik. Az emberek dobbenten neznek a tavolrol. Lukacs vador a terepjarojahoz szalad, amelybol egy rongyot vesz eld. Elem terdel, kulacsabol vizet ont a sebekre, majd az egeszsegiigyi dobozbol eldvett szesszel onti le mindegyiket. Ettol meg hangosabban orditok. Kettehasitott ujjam latvanyatol megremiilve nem terek magamhoz, a sokkos allapot nem szunik. Mesterem felemel, majd az autoja fele tuszkol. Az emberek tovabbra is csak neman neznek. Indulunk az iigyeletre. Utkozben vegre levegohoz jutok, a verzes azonban nem all el. Parajdra erve a orvosi rendelo fele vessziik utunkat. Magas, szikar kozepkoru szemuveges doktor fogad. - Vegye nyilvantartasba a beteget - int az asszisztensnojenek. Omaga alig nez fel a szamitogepe mogul, lazas sietseggel pdtyog valamit, aztan felall, es kabatjaert nyul. - Lejart a munkaidom, sajnalom - veti hozzam hetyken. - De doktor ur, ugye nem baj, hogy engem eppen egy roka harapott meg? - kerdem. - Ne feleseljen, kovesse az asszisztensno utasitasait! - mordul ram, majd tavozik. Lukacs vador a folyoson var, mig a holgy kibontja a koteseim, megnezi es kipucolja a sebeket, Betadint ont belejiik. - Tovabbkiil-
