Irodalmi Szemle, 2021
2021/1 - LENGYEL - Mészáros András: Kételkedők breváriuma (részlet)
Mann megfogalmazasa oda mutat, hogy a fiktiv vilagok letrehozatala a muveszet mindenkori alapfunkcidja. Es most - ugyanugy, mint arrol az elmelet is szol - ne zavarjuk ossze a fiktiv vilagokat a lehetseges vilagokkal. Az utobbiakrol a legalaposabb tudassal Leibniz birt, es azt, amit tudott, Voltaire csak „zsurnaliszta” modra tette nevetsegesse, de nem cafolta meg. Nem veletleniil, hiszen Leibniz „lehetseges vilagaval” szemben Voltaire „ fiktiv vilagot” mutatott fel, vagyis elkovette azt a logikai baklovest, hogy a vegtelen lehetosegeket es vegtelen szamu elemet tartalmazd „halmazzal” szemben egy veges szamu szereploket behatarolt terben es iddben mozgato fikciot szembesitett. A logikanak ez a megbicsaklasa, persze, tudjuk, nagyon hasznos, amikor a meggyozesre torekszunk. Nem biztos azonban, hogy a muveszetnek ez lenne a celja. Mann - es a tobbiek - fiktiv vilagai inkabb modellkent mukodnek, amelyek iddben meg is elozhetik es megelolegezhetik a kesobb eljovo lehetseges vilagok alapvonasait. Marad azonban egy dilemma. Az eurdpai eszmetortenet egyik virulens gondolata az, amelyik az ujkortol kezdodoen inkabb csak a tudomanyos racionalitason kiviil allo spekulativ es misztikus iranyzatokban drzddott meg, megpedig hogy egy fiktiv vilag letrehozasa a teremtes aktusanak a masolata. Mas szoval: nemzes. A fikciok igy egymast nemzik, es letrehoznak egy ujfajta folyamatossagot, amelyen beliil a genetikai kapcsolodasok elterhetnek a parhuzamosan letezo lehetseges vilagok kontinuitasatol. Es itt kezdodik a dilemma. Amikor az Isten tudja cimu posztmodern Robinson-regeny foszereploje, Kohn, a melytenger-kutato a vilagkatasztrofa egyediili tulelojekent eloadasokat tart a beszelni tudd csimpanzoknak, es eloadja nekik az Oszovetseg teremtestortenetet, az egyik csimpanz felteszi kerdest: Ha az Ur teremtett mindent, ki teremtette az Urat? Kohn azt feleli, hogy az Ur kitalalta onmagat. Azaz az tortent, hogy egy fikcidbol ered mindaz, amit egyediili valosagkent ismeriink el. France „illetlen tortenetei”. Stefan Zweig a Bucsu a tegnaptol cimu oneletrajzi konyveben feljegyzi Anatole France-rol, hogy „az oregur egesz delutan illetlen tortenetekkel traktalt minket, es ezt megjatszott, magasztos komolysaggal es leirhatatlan bajjal tette.” France ironiaja kozismert, de novellai es regenyei alapjan kisse elcsodalkozunk Zweig allitasan. Valoban ilyen szinesz lett volna France, aki anekdotakkal szorakoztatja hallgatoit, mikozben o maga szinte eltavolitja magat a tortenetektdl? Es vajon milyen tortenetek le-