Irodalmi Szemle, 2021
2021/3 - ERDÉLYI METAMODERN - Vida Gergely: A valóság bűvöletében. Megjegyzések egy metamodern antológiához (kritika) / ERDÉLYI METAMODERN
lenek benniik az ujdonsagot jelzo elemek: vallomasossag, tarsadalmi beagyazottsag stb. S e ponton talan azt lehetne megallapitani, hogy a kotetet olvasva, legalabbis szamomra, a metamodern egyelore olvasasi alakzatnak tunik. (Hasonloan Balazs Imre Jozsef nagyon szep es irtozatosan fontos kisebbsegiirodalom-fogalmahoz, amelyet az eloszo elevenlt fel eleslatoan.) Pontosabban a metamodern egy olvasoi dontes fiiggvenye, amely nem feltetleniil igazolhato az egyes szovegek elemzesevel. Itt azert magam is gyakorolnek nemi dnmersekletet, hiszen egyaltalan nem biztos, hogy leiro kategoriaink alkalmasak egy uj paradigma jelenletenek szovegszeru igazolasara. Raadasul a metamodern, ahogy ezt a valogatok is kivaldan bemutatjak, nem megy szembe a posztmodernnel, hanem (ezt en teszem hozza: posztmodern strategist folytatva) kiaknazza a korabbi korszakok, a modernseg, a romantika altal nyujtott lehetosegeket. Ugyanakkor hadd utaljak most egy anomaliara. Az eloszoban tobbszor is utalast talalunk a posztmodern intertextualitasra, ill. a vendegszdvegek hasznalati modjanak osszehasonlitasara: „Az antologia szerzoi szamara az intertextualitas mar /kiem.: V. G./ nem feltetleniil szovegszervezo elv, nem jellemzd a parodia, igyekeznek ujragondolni a formakhoz es a zeneiseghez vald viszonyukat, megfigyelhetd a vallomasossag felerosodese, de az ironia is gyakran metareflexiven mukodik.” Az effele summazatok legyenek barmennyire is megalapozottak, azert rejtenek magukban nemi veszelyt. Egyre utalnek, meghozza az eloszo hivatkozasi tartomanyanak tekinteteben. A szerzdk a kortars irodalmi folyamatok teren ket szerzo muvere utalnak - velhetoen azert, mert ervenyesen rajzoltak fel jelen ideju irodalmi-versnyelvi folyamatokat -, a mar emlitett Lapis Jozsefere es Nemeth Zoltanera. A posztmodern irodalom harmas strategiaja c. konyveben Nemeth, ahogy az eloszo szerzoi ezt le is hivatkozzak, az „antropologiai posztmodern” kapcsan mar olyan folyamatokat jelez, amelyek a metamodern helyzetet vetitik eldre. (Kiilonosen igy van ez egyebkent, hogy Nemeth arra a Linda Hutcheonra hivatkozik, aki a „ metamodern allapot” egyik leirojakent szerepel az elmeleti praxisban.) Ugyanakkor Andre es Horvath olyan posztmodern-fogalommal dolgoznak, amely eppen a Nemeth-fele (harmadik) posztmodernt nem veszi figyelembe. Az olyan jegyek, mint „intertextualis
